Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai

Iáról van is szó. Majakovszkij fájdalmas kirohanása („Dobjuk ki Puskint, Dosztojevszkijt, Tolsztojt a jelen gőzöséről !")

5 jelzi, hogy a tradícióval való szembefordulás nem csupán a proletkult és a proletárirodalom „privilégiuma", hanem lényegi sajátossága minden olyan avantgárdé lázadásnak, amely nem a folyamatos továbbépítésben, hanem a radikális rombolásban és építésben látja a megújulás ígéretét. A „balos radikalizmus" vészes térhódítása nyomon követi a progresszív társadalmi mozgalmakat, mindenütt megjelenik az elégedetlen kispolgári intelligencia körében, ahol a reálpolitika folytatásához nincs meg a lehetőség, vagy a türelem. Ilyenkor lép fel a szűken felfogott önérdeken túl nem látó „Revoluzzertum", vagy éppen ellenkezője, a kétségbeesés, az elveszettségérzés. Szoros szálak kötik e kultúrbarbárságot a múlt századvég anarchizmusához, amelynek egyik jeles képviselője — igaz, a tudomány „felszámolása" bűvöletében — hirdette meg a szellemi felépítmény kényszerű pusztulásának tanát, mint a proletariátus „megváltásának" egyetlen lehetséges útját: „Ne búsuljatok a tudomány után - mondotta Bakunyin — ennek nevében akarnak benneteket megkötözni és ártalmatlanná tenni. E tudománynak azzal a világgal együtt, amelynek kifejezése, el kell pusztulnia".

6 A tradíció elhárításában kifejezetten a „múltbeli szövetségesek"-től való elhatárolódás nyilatkozik meg. Nagyezsda Krupszkája „Megalapozatlan aggodalmak" című cikkében még 1919-ben arról ír, hogy meg kellett védelmezni bizonyos szektás támadások ellen az Állami Könyvkiadó programját, mivel némelyek azt állították, hogy az orosz klasszikusok új közzétételével a kiadó „a proletariátussal szemben ellenséges költőket és eszméket propagál."

7 Az Iszkusztvo Komniunü című lap hasábjai tele vannak a futuristák írásaival, amelyek egymást licitálják túl a régi művészet, irodalom, festészet értékeinek elvetésében. „A proletariátus elhatározta, hogy nem őrzi meg a múlt korszak szánalmas maradványait, hanem megalkotja a sajátját" — hirdették e teoretikusok, kéretlenül a proletariátus nevében a saját téveszméiket.

8 Lunacsarszkij „Egy kanálnyi ellenméreg" című cikkében megrója őket, hogy ,,... a múlt értékeivel szemben romboló szándék vezeti tollúkat,

9 de fáradozása hiábavaló, mert a futurista láz lehanyatlásával ugyanezek a nézetek ütköznek ki a csoporttá szerveződött proletárírói kör folyóiratának, a Na posztu-nak a hasábjain. „Harcolni fogunk a régi módon gondolkodók ellen, akik ájtatos pózban, elégtelen kritikai értékelő szempontokkal leborulnak a régi burzsoá-földesúri irodalom gránit-emlékmüve előtt, s nem akarják levenni a munkásosztály vállairól az őt leigázó ideológiai terheket" — harsogja a Na posztu induló számának bevezető, szerkesztőségi cikke. Puskint a munkásosztály szempontjából negativ nagyságként minősíti, s teljes nyíltsággal felfedvén a hagyomány elutasításának mai értelmét, fordul * riouieMHHa oOmecTBeHHOMy BKycy. B 3aimrry CBoGoAHoro HCKyccTBa. CTHXH, npo3a

t CTaTbM. MocKBa, 1912. — CM. JIirrepaTypHa» 3HUHKjioneAMs. T. 6. 344. • MICHAIL BAKCNIN: Social-politischer Briefwechsel mit Alexander Herzen und Ogarjow. Stuttgart, 1895. 349. ' H. KpyncKaa: HeocHOBaTejibHbie onacenHjj. ripaiu.i. 6. ijM.np.ini 1919. Ss 27. 1. ' H. riyHHH: AeHb, KOTopbift MU XOTHM xpamm» B naMHTH. McKyccTBO KOMMvHU, 23. wapTa 1919. N» 16. — Idézi: Helikon, 1969. 2. sz. 232. (Az Iszkuszztvo Kommunüc. folyóiratot a futuristák adták ki, 1918 decemberétől 1919 áprilisáig 19 száma jelent meg.) •A. B. JlyHaiapcKHH: JlowKa npoTHBoaaHfl. McKyccTBO KOMMyHbi, 29. AeKaőpa 1918.