Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Illés László: A proletárirodalmi szövetségi politika ellentmondásai

a vezércikk a szövetségesek, az útitársak ellen. „Harcolunk ama Manilovok ellen, akik a mi forradalmunkat eltorzító és reá rágalmakat szóró útitársak •szóbeli alkotásainak* rothadt fonalából esztétikai hidacskákat óhajtanak verni a múlt és a jelen partjai közé."

10 Sem a hagyomány, sem a szövetségesek — így lehetne összefoglalni a proletkult jelszavát a húszas évek elején. Az irodalmi gyakorlat még nagyobb mértékben tanúsította, hogy e tételt komolyan vették, mint az időnkénti elvi megnyilatkozások. Ez utóbbiakban esetenként józanabb hangok is hallatszottak.

11 Lunacsarszkij szinte minden alkalommal, midőn fellépett a proletár írószervezetek tanácskozásain, különösen a nemzetközi iroda értekezletein, a Rapp folyóiratainak hasábjain,

12 óva intette a proletárírókat a klasszikusok lebecsülésétől és az útitársakkal szemben folytatott hadjárattól, az adminisztratív nyomás kísérleteitől. A húszas évek egyik nagytekintélyű filozófusa és esztétája, a méltatlanul elfelejtett I. Luppol, 1925 derekán, midőn a rappisták első hatalomátvételi kísérlete megtört a párt sajtóosztálya által rendezett vita eredményein és a júniusi határozaton, nagyszabású cikkben elemzi a lenini kultúra felfogást és benne a szövetségesek szerepét, arra irányítván a figyelmet, hogy a tudomány, a technika és a művészet régi monopolistáinak tudását a velük együtt folytatott munkában el kell sajátítania a munkásosztálynak, még akkor is, ha ez a folyamat rendkívül nehéz és fáradságos.

13 Mint ismeretes, Lenin igen nagy figyelmet szentelt ennek a kérdésnek a hatalom átvétele utáni években. Nem elvont elméleti kérdés volt ez számára, hanem a legkonkrétebb gyakorlati probléma. A hatalom szilárdan a munkásosztály kezében volt, de nyomban meg kellett kezdeni az államhatalmi szervek, a gazdaság, a technika újjászervezését, s már a kezdeteknél azzal az igénnyel, hogy az túlszárnyalja egykor a tőkéskorszak színvonalát. A tudomány és a kulturális szféra az említettektől semmiben sem vált külön a rekonstrukciós periódusban, noha kétségtelenül az ideológiai övezetben a hadikommunizmus és az új gazdasági politika évei sok sajátos vonással ruházhatták fel a megközelítés módozatait. A rendelkezésre álló erők szocialista célzatú összefogása és igénybevételének alapelve azonban sohasem vált kétségessé. Lenin 1918-19 fordulóján írta: „Egy kis kép nagy kérdések tisztázására" című cikkét, amely azonban csak később, 1926. november 7-én jelent meg nyomtatásban először, a Pravda hasábjain. Itt ezeket írja Lenin: „Nem tud10 Or p. I H nun Ha nocTv, 1923, 1. 6— 7. " Maga Bogdanov is óvott a múlt értékei teljes elvetésétől: A. A. BOITUIHOB: O xyaowecTBenHOM HacjieACTBe. npojierapcKan Ky/ibTypa, 19IK. MOJIH, 4 -13. — Ko.: McKyccTBO H paöoHHfl KJiacc. MocKBa, 1918. — Pokrovszkij az 1918-as első proletkult konferencián is követelte a múlt kultúrája elsajátítását. npoTOKOji nepsofl BcepoccHÜCKoA KoH«J)epeMUHM npojieTapcKHx Ky/ibTypHo-npocBeTHTejibnux opramuamiH. MocKBa, 1918. 11. 11 L. például: A. B. JlynaHapcKHfl: Eme* o KJiaccHKax. Ha JiHTepaTypnoM nocry, 1927. >fe 5 - 6. 54 - 56. " M. Jlynno/i: npnG/ieMa Ky-nbrypu B nocTanoBKe JleHHna. nenaTb H pcBo/iyiiHU, 1925. Ni 5-6. 1-19. — Luppol tanulmányának külön érdeme, hogy már ekkor, 1925-ben, mit sem kivan tudni a proletár kultúráról; Írásának alapeszméje a lenini szocialista kultúra és a kommunista kultúra kibontása.