Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)
Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet
történeti összefüggéseiben és egyetemes marxista társadalmi-esztétikai üzeneteire koncentrálva tárja fel Bálint munkásságát. 104 Gondos Ernő írása, 105 valamint az újabb szövegpublikációk 106 tovább árnyalják a Bálint-képet. Kiss Ferenc pedig a marxista kritika 30-as évekbeli teljesítményeivel szembesíti a népfrontos marxista szellemtől ihletett bálinti módszert: szerinte Bálint György elsősorban irodalmi tájékozottságának szélességével, művészi érzékenységének finomságával, a „belső" és a tartalmi-világnézeti szempontok árnyaltan egységes alkalmazásával, irodalomszemléletével és humanista elkötelezettségű marxista elviségével tűnt ki marxista kortársai közül. 107 Mindezek a munkák a Bálint György megfestette József Attila-képpel is behatóan foglalkoznak, a József Attiláról szóló cikkek pedig hozzáférhetők, 108 úgyhogy aligha szükséges az alábbiakban Bálint esztétikai-kritikai koncepciójának korszerű sodrását bizonyítani. Csupán néhány — a kritikatörténeti „spirál" szempontjából lényeges — kérdésre hívjuk fel a figyelmet. Mindenekelőtt arra, hogy az eddigiek alapján Bálint György mellé más marxista kritikusok is „felnövekedtek". Bármennyire kiugró is Bálint szerepe a két világháború közötti marxista kritikában: itthon sem volt egyedül, a József Attila-kérdésben is akadt hozzá hasonló, sőt (a műfaji különbségek miatt szükségszerűen) részletesebben elméleti-esztétikai megközelítésből érvelő marxista kritikus. Jórészt polgári lapokban írva: lehetősége, de (objektíve: mondanivalója lényegét tekintve)szüksége sem volt mindig az állandó és pontos marxista kategóriahasználatra. A gondolatrendszer, az elemzés és értékelés e fogalmak szemérmes, mértéktartóbb használatával is lehetett marxista. Ha azonban — az eddig közismertnél nagyobb, gazdagabb környezetet sikerült is Bálint köré fölrajzolni, ez semmiképpen sem jelentheti „trónfosztását". Hiszen a széles tömegekhez szóló, tudományos hátterű, „könnyűlovassági" műfajban, a belinszkiji értelemben vett kritika — mint mozgó esztétika — legigazibb hivatását teljesítve a marxisták közül Bálint György kísérte végig a legnagyobb rendszerességgel és a legérvényesebb felismerésekkel József Attila 30-as évekbeli pályáját. Bálint György szintén a korszerű esztétikai koncepció, a marxista realizmus-elmélet, a proletkult- és „tendencia"-ellenes pártosság-felfogás híveként ismerte fel a József Attila-i líra szocialista természetét. Hiszen megvetette Bálint a mégoly baloldali szándékú, de silány tendencia-irodalmat, 109 mondván: „a szocializmus még senkit sem tett jó vagy rossz íróvá, a világnézet az irodalmi értéknek sohasem a kvantitását, hanem csak kvalitását 104 KOCZKÁH SANDOB: Bálint Oyörgy. „Jöjj el, szabadság!" Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. II. köt. Bp. 1967. 472 - 529. 104 GONDOS EBNŐ: Bálint György alkotásai és vallomásai tükrében. Bp. 1969. ÍM Lásd például: It 1970. 1. sz.; Kritika 1972. 6. sz., It 1974. 1. sz. stb. IM Kiss FKBENC: A teljes szembesülés első vizsgái. Metszet a marxista kritika történetéből. K. P : Müvek közelről. Bp. 1972. 223 - 264., ill. „A szocialista kritika történetéből" címmel: Meghallói a törvényeknek. Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből. III. köt. Bp. 1973. 258-278 1. ,ot Bálint György cikkeinek korszerű kiadása, amelyre a továbbiakban is (rövidítve) hivatkozunk: BÁLINT GYÖBOY: A toronyőr visszapillant. 2. bőv.,átdolg. kiadás. Szerk. és az utószót írta: KOCZEÁB SÁNDOB. 1 - II. köt. Bp. 1966. [A továbbiakban: Tor. I., ill. IL] L " BÁLINT OYÖBOY: A kritikusok árulása. Nyugat, 1930. 1. 649-653, ill. Tor. 1.48-53.
