Illés László - József Farkas szerk.: „Vár egy új világ" (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 4. Budapest, 1975)

Agárdi Péter: A szocializmus mint költészet

határozza meg."

110 Aragon kapcsán a „forma vagy világnézet" dilemmáját minősíti hamisnak, s a költőiség és a szocialista eszmeiség viszonyán töpreng: „a szocialista nem tesz erőszakot a költőn, sem a költő a szocialistán. A világnézet nem csábítja a valóság torzítására, a helyzetek és jellemek hamis leegyszerűsítésére, jelszavak használatára — a költészet viszont nem gátolja etikai, tehát végeredményben nem »tiszta művészi* elgondolások közlésében."

111 Ha mégoly „publicisztikusan", de feloldja a „maradandóság" és a „közéletiség" dilemmáját is: „Mindig csak azok alkottak örökéletűt, akik egyszerűen csak aktuálisat akartak alkotni."

112 Már egyik legelső irodalmi bírálatában szembesíti az irányregényt a magyar élet valóságát felidéző móriczi realizmussal,

113 a Barbárok kapcsán az Engels és Lukács Kidolgozta „realizmus diadala'Mehetőséget is érinti.

114 S elég csak utalni a gorkiji modern realizmusról,

115 a „szociális realizrnus"-ról,

llfl a világnézet és elkötelezettség központi szerepéről

117 írottakra, hogy kritikai tájékozódásának esztétikailag megalapozott szilárd pilléreit kijelöljük. S hogy mennyire nem csupán regényközpontú realizmus-elmélet a Bálinté, hogy a „tendencia" és a hiteles világnézet megkülönböztetése mennyire kulcskérdés nála, azt jól bizonyítja a Radnóti-cikk: „A társadalom és a természet egységbe olvadnak Radnótinál. A természet nála szakadatlan kis forradalmak és harcok végtelen szövevénye, és a társadalmi forradalom: természeti jelenség. [...] »Szemelyes« versek ezek, és mégis kórusként hatnak. Talán ez teszi őket vonzóvá és hatásossá. Emberi írások. Forradalmiságuk nem elhatározott és szárazon programszerű, hanem a költő pszichéjének szerves része."

118 A József Attila-i líra melletti következetes kiállás teliát elméletileg is mélyen „funkcionált" Bálint munkásságában. Bálint egyébként mások kapcsán is hivatkozik József Attilára, és számtalanszor idézi verssorait. Hiszen —hacsak József Attila halála után is, de — felismerte: „ő volt a háború utáni nemzedék legnagyobb magyar költője."

119 Bálint módszerének különös érdeme, hogy még a legrövidebb műfajban is képes a hangulati-tartalmi-világnézeti és az esztétikai-stiláris-poétikai tényezők együttes felvillantására, hogy publicisztikája sohasem válik lapos tartalomismertetéssé vagy érzelmi moralizálássá. A Külvárosi éjfél írván nemcsak a József Attila-i líra zenéjébe sikerül „beleringatnia" olvasóját, de a „népiesség" és korszerű népiség különbségében a legfőbb világnézeti ugrópontot is megjelöli: „Mindössze tizenhét vers van ebben a kis füzetben, de tartalma mégis B. OY.: Még egyszer a „Kritikusok árulása". Kritika, 1930. 23-25. sz. 15-17 , ill. Tor. I. 58 - 62. 1,1 B. QY.: A bázeli harangok. Gondolat, 1935. 244 246., ill. Tor. 1. 371 -374. 1,1 B. ÜY.: Pantha rhei. Pesti Napló [a továbbiakban: PNJ, 1932. nov. 13. 20., ill. Tor I. 151-152. ,,J B. OY.: Móricz Zsigmond: Űri muri. PN 1928. márc. 17. 13., ill. Tor. I. 15-17. 114 B. QY.: Móricz Zsigmond: Barbárok. PN 1932. febr. 12. 5., ill. Tor. I. 117-119. 1,4 B. QY.: Qorkij negyven éve író. PN 1882, Mtçt 25. 34., ill. Tor. I. 140-141 1,4 B. QY.: Thomas Mann. PN 1935. jan. 27. 41., ill. Tor. 1. 331 - 335. 117 B. OY.: (Vallomás olvasmányairól). Az új Kónyvek Könyve. Bp. 1937. 61 -62., ill. Tor. II. 171-172. 1,4 B. OY.: Radnóti Miklós: Lábadozó szél. Nyugat, 1933. 498. ill. Tor. I. 189 -190. m B. OY.: AZ értelem vértanúja. Újság, 1939. dec. 10., ill. Tor. II. 463-466.