Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Bevezetés

irodalmi fejlődés helyét és jellegét. A horizontnak ez a kitágulása hozza magával, hogy minden eddiginél nagyobb figyelmet fordítunk a nem magyarországi magyar irodalmak szocialista jelenségeinek felkutatására, vizsgálatára. Ugyanennek a folyamatnak eredményeként törekszünk egységben szemlélni a különféle művészetek területét, tehát a szocialista képzőművészet, zene s főleg — éppen a ma tanulságai alapján — a tömegkultúra, a környezet-alakítás szocialista múltját — azért is, hogy a jövő lehetőségeit jobban lássuk. Ugyancsak a ma fejlődése visz arrafelé, hogy a szó legtágabb értelmében vett szocialista kritika, általában a teória történetével elmélyültebben foglalkozzunk. Többszörös értelemben is: fel kell tárnunk, kritikailag feldolgoznunk a magyar szocialista kritika történetét, ismét csak nemzetközi összefüggéseiben. Már csak azért is, mert egyre jobban kitűnik, hogy ez a múlt gazdagabb, sokrétűbb, izgalmasabb, mint eddig gondoltuk. De más értelemben is: vizsgálataink történeti (író-történeti, mozgalom-történeti, áramlat-történeti) dimenziója mellett magának tárgyunknak elemzésében is jobban kell hasznosítanunk a marxista irodalomelmélet módszerét és eredményeit. Társadalmi mozgás, világnézet, erre épülő művek — világnézet megjelenése a műben — az irodalom, általában a művészetek létformája és szerepe, — a szocialista realizmus meghatározása — mindezeket a kérdéseket mélyebben lehet és kell vizsgálnunk a jövőben. Úgy is fogalmazhatnánk: a magyar szocialista irodalom története kitűnő anyag, terep az elméleti kérdések elmélyült vizsgálatára. Evvel párhuzamosan ki kell terjesztenünk a kutatást a szocialista irodalom sajátos esztétikai, sőt: poétikai, stilisztikai kérdéseire is. Ilyen vizsgálatok eddig csak a legkiemelkedőbbek, József Attila és Radnóti Miklós műveivel kapcsolatosan folytak: itt az ideje, hogy a műelemzés új, és marxista módon értelmezett eszközeit és eljárásait a magyar szocialista irodalom történetének feltárása és megismertetése szolgálatába állítsuk. És végül: mindezeknek a kutatásoknak, főleg a világnézet és mű viszonyának elmélyültebb tanulmányozása fényében fogjuk még jobban tudni megválaszolni a nehéz — olykor személyes indulatokkal terhelt — „határkérdéseket" is. Melyik mű képezi részét a magyar szocialista irodalomnak? — irodalomtörténeteink, köteteink sok bizonytalanságot tükröznek a határokat illetően. Tisztában vagyunk vele, hogy jelen kötetünk távolról sem tesz eleget a fenti elképzeléseknek, s avval is tisztában vagyunk, hogy színvonala még mindig egyenetlen. Bizonyos „fehér foltok" továbbra is ott maradnak a szocialista irodalom térképén. A szocialista irodalom történetének még bőven vannak fontos, de feltáratlan tartományai: a századelő sok jelensége, a húszas évek magyarországi és nem-magyarországi „forradalmi hullám és apály"-irodalma, különösen az otthon lehetséges formákkal és eszközökkel kifejeződő szocialista irodalom — vagy a Komintern VII. Kongreszszusa utáni erőfeszítések története, a szocialista irodalom kiszélesítésére való törekvések, szövetségek és eredmények —, a magyar antifasiszta irodalom részletes története. Arcok, pályaképek hiányoznak még; felfedezésre, újraértékelésre vár még sok érdemes író. De „földrajzi" értelemben is: a nem-magyarországi magyar irodalmak története szocialista vonatkozásában, felderítésében éppúgy, mint pl. a közép-amerikai vagy más emigrációk esetében. Legkevesebbet tettünk még módszertani téren: csak most kezdtünk hozzá a munkásmozgalomban folyó elméleti viták vagy az irodalmi, kritikai, esztétikai teóriák feldolgozásához. A korszerű poétika eszközeinek felhasználásával készült müelcmzé-