Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Bevezetés

sek, műfaji, alkotáslélektani problémák megválaszolása — leggyengébb oldalunk. Általában: a szocialista művészet folyamának és műveinek esztétikai elemzése területén van legtöbb tennivalónk. Jelen kötetünk, törekvéseink irányát jól mutatja. Folytatjuk a szocialista irodalom történetének feltárását, újabb adatokkal próbálva gazdagítani ezt a történetet. Az anyagfeltárás, a leírás munkáját kiterjesztjük olyan területekre is, amelyeket eddig nem vettünk tekintetbe: erről tanúskodik a korai Népszava-novellák vagy a magyar avantgárdé dráma feldolgozása. Az így feltárt anyagok kritikai átvilágításában, értékelésében még van feladat, de e két tanulmány talán alkalmas arra is, hogy vitatott kérdésekre, a Népszava értékelésére, az avantgárdé hozadékára felhívja a figyelmet. Történeti munkánk során az egyik csomópont, a harkovi konferencián megsűrűsödő elvi kérdések bemutatása az egyik első kísérlet a nemzetközi és hazai elméleti, kultúrpolitikai viták feltárására. Ugyanebbe az irányba teszünk lépést a marxista művészetszemlélet különféle korábbi fázisainak feldolgozásával; idevágó tanulmányaink egységes erőfeszítés részei: a marxista irodalomelmélet (külföldi és hazai) története feldolgozásának kezdete. A történeti feldolgozás terén sikerült még egynéhány kevésbé ismert esemény, folyóirat, folyamat megvilágítása: itt különösen a népfront-korszak ideje, hazai és külföldi folyóiratai, alkotói feldolgozása terén léptünk előre, eddig ismeretlen területeket dolgozva fel. Olyan alkotók pályáját is bemutatjuk, akiket ismerünk ugyan, de talán újabb vonásokkal tudjuk gazdagítani portréjukat; olyanokét, akikről kevesebbet szóltunk eddig a magyar szocialista irodalom érdemes alkotóinak oly hosszú sorában. Kötetünk egy jelentős része a határokon túli magyar irodalommal, valamint a magyar irodalom és valamely külföldi szocialista alkotó vagy áramlat viszonyával foglalkozik. Hozzájárulunk így az emigrációk történetének feldolgozásához, a nemzeti irodalom képének teljesebbé tételéhez, s egyúttal rámutatunk azokra a szálakra, amelyek a magyar irodalmat a szocialista világirodalomhoz fűzik. Eddigi köteteink gyakorlatát folytatva, néhány tanulmányban más szocialista irodalmak fejlődéséről is beszámolunk — ezúttal a lengyel, valamint — NDK-beli kollégáink tollából — a német szocialista irodalomról. Minden eddigi kötetünknél nagyobb arányban közlünk elméleti jellegű, igényű tanulmányokat. Munkánk jelen állapotának megfelelően ezek elsősorban kritikatörténeti, elmélettörténeti jellegűek. Talán az ilyen irányú hazai kutatásra is jobban ösztönöz majd módszerük, elsősorban a szocialista realizmus, a proletárirodalom, valamint a marxista igényű kritika további elméleti vizsgálatának terén. Kötetünk anyagáról természetesen azt is el kell mondanunk, hogy van benne nem egy bizonyára vitára késztő írás is. Hadd utaljunk egynéhány, a különböző tanulmányokban felbukkanó kérdésre, amelyek már a kötet lektorai és szerzői között is véleményeltérésre adtak okot. Ilyen a századelejei szociáldemokrata párt egész tevékenységének és egyes csoportjainak értékelése; az SzDP háborúellenes álláspontjának megítélése; a szazadelejei szociáldemokrata sajtóban folytatott „modernség-vita". De kétségtelen, hogy vitakérdés, mint mindig, immár évek óta, a realizmus-elmélet egynéhány pontjának megítélése, különösen a lukácsi realizmus-elmélet kibontakozásának, 30-as évekbeli megfogalmazásának értékelése, és evvel kapcsolatban a realizmus mint stílusirány és a realizmus mint filozófiai alapú alkotómódszer különbsége és azonossága, és továbbra is nyitott kérdés az avantgárdé áramlatok és a szocialis-