Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919
forradalomban? Tény, hogy az 1905— 10-es évek lelkesültsége elsorvadt. Ormos nem szerepel, Révész Béla forradalmi hangja elhalkul. 1919-ben a nagy ígéretű csoportnak már nincs ereje ahhoz, hogy az általa kezdett úton továbbhaladjon és beleszóljon az események alakulásába. 42 Az öntudat, amivel Révész az irodalmi-művészeti mozgalom sikeréről szólt, 43 egy végig nem harcolt küzdelem első rohamának volt később elfelejtett riadója. E mozgalom és annak tagjai értékelésében homlokegyenest ellenkező nézetek láttak napvilágot. A modern művészet feladatainak és küldetésének szektás meg nem értőjeként jellemzi egyik szerző Bresztovszkyt. Más úgy látja, mint aki polgári eszményeknek enged a modernség bűvöletében, s bár átveszi Marx-tói a termelőerőkben való gondolkodást, nem érti meg a marxi tanítás lényegét, az osztályharcot. 44 A szemléleti ellentmondások valószínűleg onnan erednek, hogy mindeddig a Csizmadia-vitát tekintettük a magyar marxista kritika kezdetének, s egész szemléletünk e szerencsétlen és végzetes vitához köti a szocialista irodalom „betörését" a magyar irodalmi köztudatba. Pedig a Csizmadia-vita nem kezdete valaminek, hanem elgáncsolása egy megindult nagyszerű folyamatnak. E folyamat jellemzői és tanulságai: a) A csupán gazdasági harcra s a választójogi küzdelemre koncentráló pártprogramtól eltérő elképzelései, mely a feudalizmus elleni harcot a munkásosztály vezetésével kívánja megvívni, a burzsoázia haladó csoportjaival együttműködésben, abban a tudatban, hogy ez az együttműködés nem lehet más, mint időleges, s a munkásosztály „főcsoport" jellegét nem veszti szem elől. E stratégia nem hisz föltétlenül a választójog üdvözítő voltában s a forradalmi harc más formáit sem tartja elvetendőnek. Hangsúlyozza, hogy nem parlamenti pártok szövetségéről, hanem osztályok szövetségéről volna szó ! b) A Népszavát>an az 1905. december 25-én megjelent Grosz Henrik cikk után kibontakozott mozgalom nem csupán irodalmi, hanem általános művészeti mozgalom. Művészeti állásfoglalása más-más fogalmazásban szólal meg Adynál, DinerDénesnél, Bresztovszky Ernőnél, Révész Bélánál, Antal Sándornál. A Népszava és a Szocializmus kritikai és elméleti tevékenysége 1905 óta nemcsak az irodalmi élet, "A kérdés részeltes elemzését adja: JÓZSEF FARKAS: Rohanunk a forradalomba. Bp. 1969. 43 RÉVÉSZ BÉLA: Matron István könyve. Népszava, 1908. szept. 26. 3-4. - Révész a fiatalon elhunyt novellista kötetének méltatása során szinte győzelmi jelentést ad programjuk sikeréről. „A gazdasági és politikai harc tüzében ütközetbe indul a szocialista művészet már magyarul is. Akinek nyugtalankodik a fantáziája az ígéret-jövő szelétől, az mind közénk vagy felénk jön. A legdúsabb talentumok a mi levegőnkben nyugtalankodnak, a termékenységük tőlük fogamzik meg a legterhesebben és ha kereten kívül is vannak, akaratlan, de mindent karoló érzékenységükkel a mi ideáljainkat ölelik. Nagyobb hirüek, most indulók, írók, festők és minden művészek, ha tehetség sorakoztatja őket, velünk gondolkodnak. Már ragyogó múzeum keletkezhetnék, ha összehordanók a „burzsoá" művészek szocialista dokumentumait, és pontosan látni, hogy a fiatal erősek közül kifejlődik rövidesen egészen mellénk. ** BRESZTOVSZKY ERNŐ: A Germinal moziban. Népszava, 1913. szept. 26. Zola, a tőke és a munka világtörténelmet csináló élethalálharcának eposzát írja meg - kezdi cikkét, majd kifejti a filmmel szemben érzett előzetes aggályait. Félve ment el moziba - írja —, „nem igyekeznek-e elsimítani holmi mellektekintetek kedvéért az osztályharc vad ellentéteit, amik szinte tombolnak a regényben," és épen marad-e „az osztályharc gondolata, ami a Germinal lelke".
