Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919

hanem a színház, a zene, a képzőművészet egészét fölöleli, s megkezdi a szocialista művészet kritikai elveinek kidolgozását. c) E más távlatból szemlélve úgy tetszik: szélesebbre kell nyitni a kapukat a kor írói előtt, s közelebb kell őket engedni a szocialista irodalom kezdeteihez. Igaz, itt még szükséges tisztázni Ady programjának viszonyát a Népszava művészetpolitikusainak vázolt programjához;

45 a modernek viszonyának alakulását a Népszavához és sok más részletkérdést, de talán meg lehet kísérelni szocialistának, illetőleg a szocialista irodalom felé mutatónak látva elemezni azt, amit ők annak véltek, amivel együtt éltek, s ami objektíven, s irodalomtörténeti hatásában is a szocialista művészeti mozgalom kialakulásához, gyors sikeréhez vezetett. d) A Nyugat és a Népszava viszonyának eddigi értékelését - úgy tűnik - a Népszava íróinak javára módosítanunk lehet. e) A marxista irodalomtörténetírás szemléletének forrásai is föllelhetők a mozgalom művészetpolitikai vitáiban. A Petőfi-Ady „fővonalat" például a szektásnak és jobboldali opportunistának egyaránt bélyegzett Bresztovszky Ernő védte a Népszava-Nyugat Babits vitájában, Gellért Oszkárral vitázva. Az 1914 előtti „irodalmi kalamajkában" jelentős része volt „a szocializmus magyarországi felnövekedésének". Az első generáció kísérletei után Madarász Emil, Barta Lajos, Nagy Lajos prózája e mozgalomból nőtt ki, s itt közöl először Kassák is, e hatások alatt is nő fel Lengyel József, Kahána Mózes, Illés Béla nemzedéke. József Attila és kortársainak indulása Juhász Gyulán, Kassákon át kapcsolódik e mozgalomhoz. A szocialista irodalom első másfél évtizede elsősorban nem azért érdemli meg figyelmünket, s nem azért lehet tanulságos, mert korszakos jelentőségű művek alakultak kohójában, hanem mert először kísérelték meg egy nemzeti érvényű szocialista kulturális mozgalom kibontakoztatását, s nem is kevés sikerrel. A Népszava körül 1905 és 1910 között egy a Nyugattal rivalizáló szocialista központú irodalmiművészeti mozgalom volt kialakulóban. Ez a mozgalom mai szocialista irodalmi-művészeti törekvéseink számára is tanulságos, hiszen, ha még eklektikusán is, néhány kiemelkedő tehetségű képviselőjében félig-tudatosan is, de az osztályharcos, kollektív célú, történelmileg elkötelezett művészet szükségességét éppúgy vallotta, mint a személyiség szuverenitását. Ma, mikor ez a két fogalom meglehetősen elszakadtan él művészeti életünk tudatában, érdemes a magyar szocialista irodalom első forrásainál elidőzni. " KIRÁLY ISTVÁN: Ady Endre. Bp. 1970. II. kötet foglalkozik e kérdéssel.