Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

DADW: A szovjet és más európai szocialista irodalmak világirodalmi teljesítménye a szocialista emberkép kialakításában

Az antifasiszta nemzeti felszabadító harc és szocialista társadalmi gyakorlat a szocializmushoz való átmeneti időszak emberkoncepciójában A második világháború, a német fasiszta megszállás a kelet-európai népek eddig soha nem ismert méretű nemzeti fenyegetettségét jelentette. A fasiszta agresszióra a népek nemzeti felszabaditásukért vívott harcukkal válaszoltak. Az ellenállási mozgalomban a kommunista pártok mint következetesen antifasiszta hazafias erők kiemelkedő helyet foglaltak el. A nemzeti történelmi fejlődés sajátosságainak megfelelően különböző aspektusokból tárult fel a fasizmus imperialista jellege és a polgári, illetve monarchista rendszerek katasztrofális csődje az egyes országokban. Az ellenállási küzdelem, a szovjet népek áldozatos és győzelmes harcai során növekvő mértékben bontakozott ki az a felismerés, hogy csakis egyedül a szocializmus jelenthet a nemzet számára perspektívát nyújtó társadalmi alternatívát a kapitalizmussal és annak fasiszta megjelenési formájával szemben. A logikusan levonható következtetés, hogy a jövőben a humanizmus kizárólag csak az imperializmus ellenében valósítható meg, a polgári intelligencia jelentős képviselői számára elősegítette a munkásosztály pozícióira való helyezkedést. A demokratikus erőknek az ellenállási harcban kikovácsolt szövetsége és a keleteurópai országoknak a szovjet hadsereg segítségével történt végérvényes felszabadítása megteremtette ezekben az országokban a szocialista fejlődés előfeltételeit. E nemzetek integrációja a kialakuló szocialista világrendszerben az Októberi Forradalom óta eltelt időszak legdöntőbb szakaszát jelenti a kapitalizmus és a szocializmus világméretű harcában. A szocialista közösség nemzetei történelmük eddigi példátlan méretű gazdasági és politikai fellendülését érték meg. A kultúrforradalom folyamata, amelyet a szocialista államhatalom indított el és következetesen végigvitt, a széles tömegek számára megnyitotta a művelődéshez, a művészethez vezető utat, felébresztette alkotó iniciatívájukat és esztétikai igényeiket magas szintre emelte. Átalakultak és megnövekedtek a szocialista irodalom hatásának lehetőségei, az irodalom és az élet új minőségű kapcsolatai formálódtak ki. Az irodalom társadalmi felelőssége megnövekedett, a tudatformálás specifikus eszközévé vált, amely változtató módon képes belenyúlni a szocialista társadalom gyakorlatába. Mennél sikeresebben vonják be a szocialista országok kommunista és munkáspártjai az írókat ez alapvető társadalmi feladatok megoldásába, országaik kulturális életébe, az irodalom produktív hatása annál átfogóbbnak bizonyul. Az ellenállási mozgalom irodalma kétségtelenül jelentősen járult hozzá egy újfajta szocialista tudat kialakításához. Az antifasiszta-demokratikus elkötelezettségtől a szocialista elkötelezettséghez vezető hidat építette. Az ellenállás különböző formái a történelmi fejlődés nemzeti sajátosságainak megfelelően alakultak ki: a második világháború harcterein folytatott harc a passzív rezisztencia, a partizánharc, a koncentrációs táborokban tanúsított ellenállás stb. Az embernek ekkor bizonyosságot kellett tennie magas erkölcsi-jellembeli, politikai-világnézeti helytállásáról, hogy emberi és hazafiúi méltóságát megtarthassa. (T. Borowski, T. Rózewicz.) E történelmi sorsforduló mind több embertől követelte meg, hogy az imperializmus társadalmi alternatíváját keressék. Az ellenállási irodalomban így az antifasiszta nemzeti felszabadítási harc tematikája összefonódik a szocialista forradalom tematikájával (Minác, J. Andrzejcwski). A kritikai realizmustól a szürrealizmusig terjedő különféle polgári áramlatok képviselői ilyen módon csatlakoztak a szocialista irodalmi mozgalomhoz, amely az egyes országok szocialista irodalmának a két háború közötti időM