Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

DADW: A szovjet és más európai szocialista irodalmak világirodalmi teljesítménye a szocialista emberkép kialakításában

szakban szerzett tapasztalatai mellett most már akadálytalanul támaszkodhatott mind a szovjet irodalom, mind a nemzetközi szocialista, humanista-demokratikus irodalom tapasztalataira. A nemzeti határok közé zárt, hosszú ideig tartó elszigeteltségre kényszerített irodalmak számos írójának sikerül — éppen az ellenállási tematika nemzetközivé válásával — kitörnie a világirodalom felé, és világirodalmi elismerésre szert tennie. A szocialista és polgári írók antifasiszta-hazafias szövetsége a szocializmus építésének kezdetekor ugyan megkönnyítette ez utóbbiak számára a szocialista irodalmi mozgalomba való integrálódást, de egyedül mégsem volt képes megoldani a szocializmus irodalmi közösségén belüli bonyolultabb fejlődési problémákat. Egy kialakulófélben lévő világrendszer feltételei között a termelési és társadalmi viszonyok forradalmasodása az irodalom széles körű feladatait szabta meg, amelyek részben a nemzeti kereteken belüli szocialista társadalmi gyakorlatból, részben a szocializmus és a kapitalizmus világméretű harcából adódtak (P. Penev, M. Préda, J. Kawalec.) Ez újszerű feladatok megoldása ideológiai és esztétikai nehézségekbe ütközött, s e nehézségek csak egy hosszas fejlődési folyamat során győzhetők le. A korai 50-es évek sok tekintetben még túl szűk vagy túlzottan elvont megoldási kísérletei a valóság új anyagának feldolgozásában történelmileg mégis jelentős lépést jelentettek előre, és nélkülözhetetlen bázisai a forradalmi irodalom későbbi kibontakozásának és fejlődésének. A szocialista irodalom nem saját korábbi fokozatai ellenében, hanem addigi teljesítményeinek és korlátainak kitágításával válik képessé arra, hogy az egyén és a szocialista társadalom újszerű kapcsolatait forradalmi vagyis produktív módon ragadja meg és alakítsa művészileg. 30 561