Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

DADW: A szovjet és más európai szocialista irodalmak világirodalmi teljesítménye a szocialista emberkép kialakításában

nizmiisba való átmenet kezdeteit jelentő fejlett szocialista társadalom feltételei között. Az irodalom a szocialista forradalomnak a társadalmi fejlődés igen magas fokán jelentkező specifikus feladataival foglalkozik, az imperializmus világméretű legyőzésével mint olyan perspektívával, amely az 1945 utáni évtizedekben egyre inkább előtérbe került. Az irodalom feladata tehát az, hogy a szocialista társadalmi rend további kiteljesülésének forradalmi karakterét az emberképben feltárja. Különösen e problematika megoldásáért folytatott harc során igazolódott be a szovjet irodalomról, hogy a szocialista világirodalom előharcosa és magva. Ezen a ponton találkozik a szovjet irodalom a legkiválóbb, világirodalmilag jelentős alkotásaival azoknak a népeknek, amelyeket a Szovjetunió szabadított fel a fasizmus igája alól, és amelyek hála a Szovjetunió elméleti és gyakorlati előtapasztalatainak, a szocializmushoz vezető fejlődést gyorsított ütemben élték meg. Az 1945 utáni korszak minden fázisában a Nagy Honvédő Háború ábrázolása vált a szovjet irodalom emberképének lényeges alkotóelemévé. Ennek okai nemcsak abban keresendők, hogy a háború közvetlen következményei viszonylag hosszú időn át érezhetőek voltak (emberáldozat, anyagi veszteségek), hanem sokkal inkább a háborúnak mint a nemzetközi osztályharcok legélesebb formájának értékelésében, azon osztályharcokéban, amelyekben az emberiség perspektívája megnyilvánul, s amelyek a háború utáni években egyre inkább kiéleződtek. Az egyetemes emberi felszabadítási aktus és e folyamat során egyetemesen fejlődő és cselekvő személyiség ábrázolásában a harcos magatartása és az életet is kockára tevő készség különleges komponenseire van szükség a konkrét világtörténelmi feltételek között. Már a háború idején is, de különösen a háborút követő évtizedekben a háborúban megnyilvánult szocialista-humanista magatartásmódok elemzésére vállalkozott az irodalom, a szovjet ember szocialista karakterének fejlődésére irányította a figyelmét, arra az emberre, akiben a népe létéért vagy nem-létéért folytatott harc során az emberiségért vállalt felelősség is erősebben tudatossá vált, mint annak előtte. (Kazakevics: A csillag, Szimonov: Nappalok és éjszakák.) Az irodalom megmutatta, hogy a megelőző korszakok formálta újtípusú személyiségek a szocializmus és a fasizmus harcában bebizonyították értékeiket. (Fagyejev: Az ifjú gárda, Panova: Útitársak, Bondarev és Szimonov müvei stb.) Rámutattak arra is, hogy a háború kivételes helyzeteiben hogyan őrződött meg a szovjet irodalom humanista folyamatossága. A Szovjetunió viselte igazságos háború nem állt ellentétben a szocialista humanizmussal, éppen ellenkezőleg: a harc a humanitás kiszélesedését és elmélyülését hozta magával (Tvardovszkij: Vaszilij Tyorkin, Solohov: Emberi sors). A háborús szovjet irodalom világirodalmi érvényessége és hatása éppen ebben a vonásában érzékelhető a legvilágosabban, színiben a polgári-apolitikus, pacifista és polgári humanista ábrázolásokkal. A rombolás utáni újjáépítés, tekintettel a katasztrofális veszteségekre és az új háborús fenyegetésekre, a népgazdaság nem minden területén ment végbe egyenlő gyorsasággal, s a háborút megelőző időszak termelőerőinek nem egyszerű másolatán alapult, hanem a társadalmi termelékenység hatalmas méretű kiszélesítését és növelését jelentette a Szovjetunió minden köztársaságában; a szocializmus magasan fejlett formákba való átnövését és a tudományos-technikai forradalom előkészítését (magkutatás, a világűrkutatás kezdetei). E jelenségekből adódó, az. ember és a társadalom közötti új relációkat (a javakat termelök kvalifikálásával szemben támasztott magasabb követelmények, a tömegek megnövekedett felelősségtudata) az irodalomnak érzékelnie kellett és fel kellett tárnia. Az a küzdelem, amelyet az emberkép kialakításáért, a társadalom és az egyén közötti dialektikus kapcsolat megragadásáért