Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
DADW: A szovjet és más európai szocialista irodalmak világirodalmi teljesítménye a szocialista emberkép kialakításában
folytattak a háborút követő években, mindent összevetve, olyan sikerrel járt, amely nélkül az 50-es és 60-as évek eredményei el sem képzelhetők. Nyikolajeva Az aratás, Pavlenko Boldogság c. regényei az éppen elért győzelem tudatában a békés munkához való átmenetet és az ebből következő — s a nehézségek ellenére is domináló — optimista magatartást mutatják be. A munkásosztály megnövekedett öntudatát Kocsetov A Zsurbin család c. regénye tükrözi. A háború és az első békés évek tapasztalatai nyomták rá bélyegüket Fegyin Első örömök és Szokatlan nyár c. regényeire is. Az 1945 utáni korszak specifikus problémáinak teljes megragadását olyan mértékben sikerült megvalósítania az irodalomnak, mint ahogy az a társadalomban is lehetséges volt, azaz a milliók munkája által, az anyagi bázis növelésével, amely bázison az „egyének egyetemes fejlődése s e fejlődésnek a közösségi, társadalmi produktivitásnak való alárendelése" (Marx) végbemegy. A kommunizmusba való fokozatos átnövés feladatainak kidolgozása, ahogy az a XXI., XXII., és XXIII. pártkongresszusok után bekövetkezett, az anyagi bázis által meghatározott fejlett emberi kapcsolatok, valamint a gyakorlati humanizmus megvalósításának új fokáról, új fázisáról tanúskodik. A termelőerők fejlődési tempója messze maga mögött hagyja a 30-as 40-es évekét, a szervezési és vezetési formák is éppen olyan gyorsan változnak, és mindkettő dialektikus kölcsönhatásban áll a szovjet ember változásaival. A kommunizmusba való átmenet az irodalomtól - annak visszatükröző és alkotó funkciójában - új minőségeket követel. A valóság mind az alkotóval, mind az olvasóval szemben magasabb követelményeket állított a marxista-leninista társadalomelmélet és a szaktudás elsajátításában, mert ezek teszik képessé őket arra, hogy a társadalmi folyamatot megértsék és úrrá legyenek rajta (a tervező és a vezető szempontja), s hogy a gyakorlati harcban a tényállásról világos, osztályuk álláspontjától meghatározott értékelést adjanak, valamint, hogy ezt az értékelést nemzetközi kontextusba tudják elhelyezni. A fejlett szocialista társadalom újratermelési folyamatában a szubjektív faktorok jelentőségének növekedésével az egyéni és a társadalmi dialektikája is új aspektusokat kap, s ez az emberkép ábrázolásában is manifesztálódik. Ez aspektusok egyik legfontosabbika az egyre komplexebbé váló eseményekkel szembeni felelősség az egyén és a kollektíva részéről. Az egyénnek a korszak °hjektív követelményeivel való összhangba kerülése - e dialektika második legfontosabb aspektusaként - a szocializmus időszakában a társadalmi fejlődést meghatáro? ó hajtóerők összetevőjeként mind világosabban kifejezésre jut. Ebből adódik a hétköznapok és a történelmi korszak, az egyén és a történelem, a szokásos mindenna Pi munka és ennek objektív történelmi funkciója, a mindennapok gondolkodásija és cselekedetei és ezek történelmi jelentősége közötti összefüggés megvilágítása mint az emberkép irodalmi ábrázolási módjának problémája. Az irodalomnak a *t kell tudatosítania, hogy a köznapi, mint olyan, azonos a rendkívülivel, a szociálisan jelentőssel. Ebben az összefüggésében nyeri el aktualitását a hősiesség és a m >ndennapi munka egységének kérdése, olyan formában, ahogy azt Lenin vetette fel. A * új fejlődési szakaszban a szocialista emberkép kialakítását elméletileg és gyakoratilag egyaránt megválaszolandó számos kérdést tekintve, bizonyos ellentmondások lc 'Pnek fel. A szovjet társadalom és irodalom olyan területeken tört előre, amelyeken a művészetek történetében példaképek, összehasonlítási lehetőségek nem voltak. Az e Kyéni és a társadalmi dialektikáját, mint az emberkép magvát, ezért magasabb fokú minőségébe,, hosszadalmas, bonyolult folvamat során sikerült csak kimunkálni. A megtalált megoldások nem minden formája tekinthető lényegi haladásnak. Ott, ahí >l az Irodalom az embert tevékenységének fő szférájával, a termeléssel való szoros
