Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
DADW: A szovjet és más európai szocialista irodalmak világirodalmi teljesítménye a szocialista emberkép kialakításában
A Szovjetunió irodalma a világszocializmus új fejlődési szakaszában. A kommunista építés ábrázolása és ennek jelentősége a szocialista világirodalomban A fasizmus feletti győzelem — amelyhez a Szovjetunió döntően járult hozzá - volt az előfeltétele a szocialista világforradalom második győzelmes aktusának: s ez a szocialista világrendszer kibontakozása. Ez a tény döntően rányomta bélyegét az emberiség kulturális-művészi fejlődésére. Európa és Ázsia sok országában a szocialista irodalom uralkodó irodalommá lett. Amit Marx és Engels a Kommunista Kiáltványban egy kapitalista világgazdaságról és egy, e világgazdaságtól meghatározott világirodalomról megállapítottak, az itt — az emberiség fejlődésének új társadalmi fokán — egy magasabb minőségben bontakozott ki. A megváltozott társadalmi bázis a nemzetközi irodalmi kapcsolatok új formáit hozza magával. A különböző népeknek a polgári korszakban hangsúlyos nemzeti versengése, a spontánul szabályozott kulturális-művészi kapcsolatai vagy — s ez főleg az 1946 utáni időszakra jellemző — a népek művészi termékeinek a tőkés nagyhatalmak, mindenekelőtt az USA profithajszája által manipulált, monopolizált nivellálása helyére a 40-es évektől kezdődően a szocialista világrendszerben mindinkább a tudatosan irányított együttműködés lépett, amelyben az íróknak a kommunista pártok által szervezett ama nemzetközi tevékenysége folytatódott, amely a 30-as években a Forradalmi írók Nemzetközi Szövetsége munkájában és a kultúra védelmét szolgáló kongresszusokon jutott kifejezésre. Ha akkoriban — a Szovjetunióra támaszkodva — sok ország munkásosztályának a fasizmus és a háborús veszély ellen vívott közös harcán alapult ez az összefüggés, ma még sokkal szélesebben, a szocialista államhatalom által biztosított alapról bontakozhat ki az. Az együttműködés a minden szocialista országra kötelező érvényű marxista—leninista ideológián, a szocializmus és kommunizmus építésének egységes céljain, az imperializmus és annak agresszív politikája elleni harcon alapul. A sokféle nemzeti irodalom tervszerűen irányított összehangolására a soknemzetiségű szovjet irodalom értékes történelmi tapasztalatai állottak rendelkezésre. A forradalmi munkásosztály törvényszerűen megőrizte azt az érdemét, hogy a szovjet állam létrehozásával az emberiség történetében először vetette meg és fejlesztette tovább az egységes, internacionalista szellemű irodalmi közösség alapjait. Száznál több, a gazdasági és kulturális fejlődés különböző fokán álló nép, akiket 1917 előtt a cárizmus igázott le, a szovjet nép és annak forradalmi művészethagyományaitól támogatva, saját nemzeti alapján állva fejlesztette ki szocialista irodalmát, amely előbb vagy utóbb, de feltétlenül a szocialista realizmusba nőtt át. A soknemzetiségű szovjet irodalom kialakításával a kulturális Európa-centrizmus gyakorlatilag megszűnt és az úgynevezett ázsiai, iszlám és európai kultúrkörök közötti határok szinte végérvényesen feloldódtak. A szovjet irodalom e világtörténeti jelentőségű teljesítménye objektíve a szocialista világirodalom modelljeként szolgált. Az egész Szovjetunióban, különösen szembetűnően Szibériában és a magas Északon, valamint a közép-ázsiai és Kaukázuson túli szovjet köztársaságokban főleg az 1945 után elért gazdasági és kulturális haladás nyomán, az ország minden területén elvileg azonos kiindulási helyzet jött létre. Az egész soknemzetiségű szovjet irodalom előretörését világviszonylatban ezzel a jelenséggel összefüggésben kell tekintetbe vennünk: hogyan gazdagította lényegileg az egységes emberképet különböző nemzeteinek és népeinek kulturális-esztétikai tapasztalatai alapján. A soknemzetiségű szovjet irodalom emberképének fő tartalma 1945 után: a pozitív alkotó munka, amely a gyakorlati humanizmus megvalósulását példázza a kommu-
