Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
DADW: A szovjet és más európai szocialista irodalmak világirodalmi teljesítménye a szocialista emberkép kialakításában
oldalú kibontakoztatása lehetőségeit újból felmérje. A „kettős egyazonos feladat fő láncszemét" (Lenin), azt, hogy a szocialista forradalmat tartós győzelemre vezessék és hogy a tömegek történelmi alkotókészségét szocialista viszonyok között teljes kibontakozáshoz segítsék, Gorkij a produktív munkában látta. A szabad alkotó munka — mint olyan életszféra, amelyben a személyiség emberi lényegét a legteljesebben kialakítja és amelyben a környező világnak és az embernek magának legdöntőbb forradalmi változásai előlegeződnek — művészi ábrázolása az Októberi Forradalom után új művészeti-esztétikai dimenziókat kapott. Gorkijnál a forradalmár típusa és a forradalmiság eleme változása a munka témájának fejlődésével függ össze. Gorkij úgy fogta fel a szovjet embernek a szocializmus kezdeti stádiumában kialakult viszonyát a szabad alkotó munkához, rnint valódi forradalmi teljesítményt, mint „az egész életre érvényes hősiességet". Gorkij egész elméletiprogrammatikus és művészi munkásságával a felszabadított munka és a „nagy ember" ezzel összefüggő oroszországi megszületésének világforradalmi tartalmát tárja fel. A nagy korszakfelmérést az Októberi Szocialista Forradalom hozta fordulat hatására nem utolsósorban a világirodalmi hagyományok alkotó továbbfejlesztésével sikerült elvégezni. Gorkij a világ művészetének egy olyan új fejlődési fokát látta a szocialista irodalomban, amely egyidejűleg integrálja és fejleszti tovább a múlt gondolatiés művészi eredményeit. Az örökség kritikai feltárása során szerzett tapasztalatai mind a modernista áramlatokkal, mind a későpolgári kultúra széthullásának kifejezőjével, mind minden tradíció baloldali radikális elutasításával szembeni harcot magukba foglalták, s a fejlődő fiatal szovjet irodalom számára rendkívüli jelentőségűek voltak. Gorkij már az Októberi Forradalom után írott első munkájával, a Tolsztoj-portréval bekapcsolódik a hagyomány körüli vitákba. Ebben és az orosz írókról szóló ezt követő portréiban az írókra és korukra vonatkozó művészeti, politikai és ideológiai problémákat vet fel, és ezzel rávilágít saját, ez írók pozícióihoz kapcsolódó viszonyára is. Az Októberi Forradalom utáni müvekben visszatükröző esztétikai programmá sűrűsödnek ez írások és az irodalmi viták kontextusában, valamint a szovjet irodalom alakulása során aktuális gyakorlati jelentőségre tesznek szert. Gorkij irodalomszervező tevékenysége (Világirodalmi Kiadó stb.) lényegesen meggyorsította azt a folyamatot, amely a szocialista irodalmat a világirodalom tapasztalatai kincseit hasznosítva kívánta továbbfejleszteni. Széles áttekintésü, a munkásosztály álláspontjától meghatározott, pártos valóságlátás vezette Gorkijt a korszakkal adekvát művészi teljesítmények létrehozására. Gorkij a kapitalizálódástól és a forradalmasodástól áthatott egész orosz társadalom szociális átrétegződési folyamatát és szellemi harcait ábrázolja, miközben felsorakoztatja az egyes osztályok és rétegek képességeit abból a szempontból, hogy vezetésre támasztott igényük megfelel-e a társadalom követelményeinek. A szocialista forradalomhoz vezető törvényszerű fejlődés ábrázolását a személyiség széthullásának vagy kibontakozásának problematikája hatja át állandóan, aszerint, hogy milyen a helyzetük és milyen magatartást tanúsítanak e történelmi folyamatban. A személyiség egyre növekvő történelmi felelősségének és döntési képességének problematikája tárul fel müveiben. E korszakfelmérésekben Gorkij nemcsak felülvizsgálja és értékeli a múltat, hanem a jelen és a jövő leküzdendő világtörténeti feladatainak (nem utolsósorban a keletkező fasizmussal való leszámolásnak) szempontjából vizsgálja meg azokat. A múlt és a jelen társadalmi-tö r téneti és szellemi-ideológiai folyamatai és jelenségei művészi cszbtik.ii ábrázolásában mindig jelen van az emberiség szocialista perspektívája mint történelmileg szúk ég zeni törvényszerűség.
