Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

DADW: A szovjet és más európai szocialista irodalmak világirodalmi teljesítménye a szocialista emberkép kialakításában

népei gazdag szocialista realista irodalmi hagyományai elemzésére különös figyelmet fordítunk. „Itt alkották meg a munkások és parasztok vezette állam, az egész népet szolgáló magas szintű kultúra, a szabad szocialista nemzetek és népek önként vállalt szövetsége alapmodelljét" (W. Ulbricht). A szovjet irodalomnak és művészetnek az előző, antagonisztikus osztálytársadalmakkal szemben a társadalmi realitás új típusát kellett ábrázolnia. A Szovjetuniónak mint a társadalmi és kulturális haladás úttörőjének nemzetközi szerepe törvényszerűen tovább növekedett a többi szocialista állam létrejöttével, a szocialista világrendszer és a szocialista világkultúra kibontakozásával, s azzal, hogy saját országában a kommunizmus építésének korszakába lépett. Az „A" résztervezet sajátos feladata az, hogy a Szovjetunió irodalmának olyan tapasztalatait és vívmányait vizsgálja, amelyek „itt és ma" segítségünkre vannak abban, hogy a szocialista irodalom funkcióját, lényegét és tőrvényszerűségeit a szocializmus össztársadalmi rendszerén belül, elméletileg elmélyítve meghatározzuk. Mert hiszen több mint fél évszázadot átfogó történetével a Szovjetunió irodalma egy szocialista ország első ízben uralkodóvá vált szocialista irodalma, amely mind elméletében, mind gyakorlatában a szocialista világirodalom kialakulásának előzményét és alapját alkotja. Világirodalmi szempontból nagyfontosságú modell-jellege részben abból adódik, hogy fő fázisai, amelyeket fejlődése során megjárt és amelyeket a tervezetben mint kiugró problémaköröket ragad meg, egyúttal a szocialista társadalomban megmutatkozó forradalmiság esztétikai elsajátításának új minőségét jelentik; s hogy ez az alapja a kor olyan magas szintű marxista—leninista átértésének is, amelyről kiindulva az imperializmussal és fasizmussal szembeni irodalmi küzdelem folyik. A szovjet irodalom világirodalmi modell-jellege és eredményei másrészt a társadalmi viszonylatok szocialista rendszere kiépítésének ábrázolásából vezethetők le, mivel ebben az építésben az emberiség „előtörténete" során megérett problémákat tervszerűen megoldják. A szovjet irodalom korunk modern osztályharcainak minden problémáját megoldásában és megoldhatóságában ábrázolja. Emellett a világforradalmi mozgalom egyes részlegei, az osztályharc során elfoglalt frontszakasznak és programjuknak megfelelő különböző impulzusokat kapnak a szovjet irodalomtól. A fent jellemzett egyetemességből az is következik, hogy 1917 óta a polgári irodalomnak a korszakról elmondott véleményében mindenütt felismerhető a Szovjetunióhoz és annak irodalmához való állásfoglalás. Az anyag bősége tömörítésre késztet, a Szovjetunió és más szocialista országok irodalmi fejlődése világirodalmilag jelentős áttörési fázisai és csomópontjai történetileg konkrét és egyúttal elméleti szisztematikus kutatására kényszerít, s ez kulcsot ad kezünkbe ahhoz, hogy megértsük évszázadunk társadalmi okozati összefüggéseit. Áttörési fázisokon (Umbruchsphasen) olyan jelentős társadalompolitikai fejlődési szakaszokat értünk, amelyek az össztársadalmi viszonylatrendszernek (beleértve a művészetet és irodalmat is ebbe) egy bizonyos fokon specifikus minőséget kölcsönöznek. Az „A" résztervezet minden „áttörési fázisban" a főproblémakörők szinkron ábrázolását nyújtja: ezek dialektikus összefüggése jellemzi a mindenkori fázisban a Szovjetunió irodalmának történeti minőségét. A „B" résztervezetben ugyanakkor Mindig több szocialista irodalmi mozgalom, ill. irodalom szinkron vizsgálatát végezek új társadalmi funkcióik közös szempontjai szerint. A két résztervezet csomóPontjainak tartalmi ábrázolása közötti különbség a Szovjetunióban és a délkelet-, valamint a kelet-európai országokban az Októberi Forradalom óta lejátszódott