Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Alfred Klein: A német szocialista irodalom fejlődése 1918-1933 között
seben azonban a korábbi klisére támaszkodott, azt hitte, ezzel jut el a közönséghez, amely azután könnyebben elfogadja regénye politikai végkövetkeztetéseit is. Ez az engedmény nem szolgálhatott példaképül a proletár-forradalmi irodalom számára. De a gondolat más munkásírókat is foglalkoztatott, elkezdtek terjedelmesebb regényeket írni, feszültségekben bővelkedő kitalált cselekményt kerestek, hogy lekössék az olvasó érdeklődését. Csakhamar kiderült azonban, hogy a hitelesség rovására történt mindez, gyengült egyik-másik proletár-forradalmi regény realista eszmei mondanivalója, a fejlődés során e szakaszon túl kellett lépni. A munkásíróknak is, ugyanúgy mint a más osztályokból és rétegekből származó forradalmi íróknak, meg kellett küzdeniük sajátos problémáikkal, meg kellett találniuk az utat, amely lehetővé tette számukra a proletár harc pártos és egyúttal népi ábrázolását. A proletár-forradalmi írószövetség megalapítása A proletár-forradalmi írószövetség részben elősegíti a baloldali író-értelmiség fordulatát a munkásosztályhoz, szervezetten megkezdi a munkásírók képzését, de egyúttal eredménye is ezeknek a fejleményeknek. A proletár-forradalmi írószövetség megalapítása nemcsak egy korábbi szakasz lezárását jelenti, hanem az irodalmi fejlődés új szakaszát vezeti be. A proletár-forradalmi írószövetség 1928. október 19-én tőrtént megalakulása a német irodalom történetében fontos esemény. Az Októberi Forradalmat követő történelmi változások és a német munkásmozgalom marxista-leninista orientációjának hatására jön létre, cáfolatául sok olyan nézetnek, amelyek kétségbevonták a proletár-forradalmi irodalom lehetséges kibontakozását. Franz Mehring egykor azokra az alapvető feltételekre utalt, amelyek között a modern író még képes volt nagy müveket alkotni. Ide sorolja elsősorban a munkásosztályhoz fűződő pozitív kapcsolatot. Másfelől azonban a naturalizmusról nyert tapasztalatai alapján nem tartja lehetőnek, hogy ezek a feltételek a munkásosztály győzelme előtt megvalósuljanak. Mehring úgy vélte, általánosítania kell a naturalizmus képviselőiről hozott ítéletét, mely így hangzik: „A szakadékot, mely közöttük és a modern proletariátus között mered, nem lehet áthidalni, s még ha ki is bújnának a saját bőrükből, még ha meg is akarnának barátkozni a munkásosztállyal, a nóta vége akkor is a munkások hálátlanságát panaszló jól ismert vád lenne." 20 De már egymagában az a tény, hogy olyan írók, mint Johannes R. Becher, részt vesznek a proletár-forradalmi írószövetség létrehozásában, arra vall, hogy a helyzet döntően megváltozott. Az Októberi Forradalom és a Németországban lezajlott forradalmi események után nagyobb számban akadnak írók, akik nemcsak baráti kapcsolatot létesítenek a forradalmi proletariátussal, hanem mint valamikor Georg Weerth, tartósan és szilárdan csatlakoznak hozzá, Anna Seghers, Friedrich Wolf, Bertolt Brecht, Ludwig Renn, Ernst Ottwalt, Rudolf Braune és más írók átállása a proletariátus oldalára bizonyítja, hogy Johannes R. Becher, Egon Erwin Kisch vagy Fritz I latnpel-Slang esete nem egyedülálló, következésképpen meghaladja Franz Mehring várakozását. Johannes R. Becher írói teljesítménye és szervezői tevékenysége kiemelkedően jelentós. Johannes R. Bechernek már 1910 óta helye van a nemzeti irodalomban, ,0 FRANZ MKHBINO: Der Naturalismus und die moderne Arbeiterbewegung - Zur Literat Urgeschichte von Hebbel bis Gorki, Berlin, 1929. S. 298.
