Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Vajda Gy. Mihály: Bertolt Brecht magyar fogadtatása
ennek az oka minden bizonnyal az előadások színvonalában keresendő. Brecht nemcsak a rendezőtől kíván szokatlanul sokat, hanem a színésztől is, s erre színészeink túlnyomó része egyelőre nincs felkészülve. A kritika inkább kerülgette ezt a tényt, de néhányan, így pl. Nagy Péter világosan beszéltek róla. ,,A munkamegosztás kezd teljessé lenni a színházban — írta — : aki beszélni tud, nem tud mozogni, aki énekelni, az sem prózát szívvel-lélekkel előadni, sem táncolni, aki táncolni, az meg éppen semmi mást. Pedig már egy musical tűrhető előadása is azt követeli, hogy valamennyi színész vniqmennyi feladatnak egyszerre tudjon megfelelni; ha színházaink Brechttel oly ritkán s oly vegyes eredménnyel boldogulnak, annak is az az egyik fő oka, hogy alig van színészünk aki a Brecht által minimális követelményként képzeltet — most technikai értelemben mondom, nem a művészi alakítás minőségére értve — teljesíteni tudja." Ki kívánhatná, hogy félig sikerült vagy bizonyos technikai feltételekben hiányos előadásoknak sikerük legyen a közönség között. A magyar közönség nem Brechttől idegenkedik, hanem a nem sikerült előadásoktól. Az előbbiek konklúziója az, hogy Brechtnek nagy szerepe van és még nagyobb lehetne a színházak fejlődésében, az együttesek kialakításában, a rendező- és a színészutánpótlás kiválasztásában. S amikor színpadi interpretálása nem mindig megfelelő, kihasználatlanul marad darabjainak világnézeti nevelőereje is. Színház- és közönségnevelő hatását szemléletesen illusztrálta a Galilei előadása körül kialakult művészi vita, amely az előadás világnézeti hullámverésével együtt elhatolt az üzemekbe és az üzemi lapokig. A magyar színház utolsó évtizedének történetén észrevehető Brecht hatása, ez kétségtelen. Ez a hatás egy évtizeddel ezelőtt felszabadító volt, azóta lassanként inkább felszínessé vagy külsőségessé vált. Idő kell hozzá, amíg mélyebbre hatol. A Brechtéhez hasonlóan nagy és bonyolult költészet nem győzhet pusztán egy újdonság kiváltotta izgalom sodrában. 27 Ugyanez vonatkozik műveinek fordítására, ami Brecht óriási lírai életművét és prózáját tekintve messze túlterjed a színházi vonatkozásokon: költői hivatás, írói munka. Színpadi müveinek fordítása ezen belül külön probléma. Megoldottnak Brecht fordításának kérdését sem lehet tekinteni, itt is inkább a mennyiség imponál, mint amennyire a minőség kielégít. Ifjúkori műveinek plebejus hangja, mely mégis raffináltan irodalmi és modern, a szavak értelmén felüli mélyebb behatolást kíván a szövegbe, vad és dallamos hangot az interpretációban, amit nem egyszerű eltalálni, vitális erő*, amely a laza ritmusokban és a csúsztatott rímekben nyelvjárási ízekkel izgat: ebből a szempontból Adyhoz hasonlítható, akinek idegen nyelvű tolmácsolása, tudjuk, annyi problémát okoz. A későbbi Brecht száraz, visszafogott, intellektuális stílusa szabálytalan ritmusaival látszólag egyszerűen fordítható, valójában nehéz megőrizni stílusának keménységét, szigorúságát. A darabokba iktatott songok a zenével gyakorlatilag együtt készültek és tulajdonképpen csak azzal együtt teljesek. A magyar Brecht-kiadások „irodalmi" fordításai nem ügyelnek az énekelhetőségre vagy legalábbis többnyire nem, ami pedig színpadra kerül, sokszor költőileg nem üti meg a szük«» UNOVÁRI TAMÁS: Szophoklész, Brecht es a mai színház. Nagyvilág, 1958. 1419 1420. — SZINRTÁR MIET/SH: Brecht és a modern színház. Uo. 1538-1539. - NAOY PETER: Gondolatok a Berliner Ensemble látogatása után. Magvar Nemzet, 1959. május 26. GYÁRFÁS MIKI-Ó*: Formák szorítása. Nagyvilág, 1961. 617-618. Major Tamás levele Bessenyei Ferenchez. Ci írás, 1962. 382 - 387. - BESSENYEI FERENC: Jegyzetek Brechtről és a korszerűségről. Uo. 640 642. - Az üzemi lapokra vö. MITRU IHOLYA: Bertolt Brecht írói arcképvázlat r bibliográfia. Főv. Szabó Frvin Könyvtár. Írói arcképvázlatok 4. Bp. 1965. 236 237. - NAOY PRTER: Két évad. Bp. 1966. 248.
