Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Vajda Gy. Mihály: Bertolt Brecht magyar fogadtatása
gyülekezni. Fél nyolc felé szuronyos csendőr őrjáratok tűntek föl, bekerítették a csoportokat. Nagy teherautók rohantak az utcákon és meg voltak rakodva 'előállított' egyénekkel. Majdnem teljesen zajtalanul és különösebb feltűnés nélkül történt mindez. De nyomott és fülledt volt a város hangulata ..." Hasonló hangulat lehetett a színházban is. „A rendező kinézett a kis függőnylyukon át, azután megkereste az igazgatót. 'Kérem igazgató úr — kérdezte bátortalanul és aggódva — nem kellene még azt a mondatot törölni... ?' Az igazgató dühösen otthagyta faképnél. 'Hagyjon békén ... Úgysincs értelme már az egésznek !' ... és kiment az utcára. Három rendőr éppen egy becsavart vörös zászlót vitt. Valahol találták. Ez volt ráírva: 'Éljen a szovjet'. Az igazgató idegesen eldobta a cigarettáját..." S a novellisztikus tudósítás vége: „A szombati nap egyébként zavartalanul telt el; mindössze 194 őrizetbevétel volt. A késő esti órákban is nagyarányú készenlét volt a Lipót körút tájékán, de a kommunisták messze elkerülték ezt a helyet, nehogy társaik sorsára jussanak... " A fentiek alapján nem lenne illogikus feltételezni, hogy a Koldusopera gyors bukásában hatósági nyomás is közrejátszott, és ennek a feltételezésnek nem mondana ellen az, hogy — ha már a darab lekerült a színpadról — songjait, így Polly dalát vagy a „kellemes életről" szóló versszakokat nemegyszer sugározta a 30-as évek elején a rádió. A politikai „hatástalanítás" alkalmas eszköze lehet a megszokottá tétel is. A darab magyarországi „megszelídítését", a színházi környezetet, amely körülvette, előadásának hazai sajátosságait és a politikai nyomást, amely a művészeti életre nehezedett, Nagy Lajos Színházi levele az új szezonról jellemezte a legplasztikusabban, jellemzésének bohózatos hangján áthallatszó mély keserűséggel: „... A Dreigroschen-Oper, az már volt, tónusa ugyebár: Eccer élünk, eccer élünk, de legalább vígan élünk. Heltai Jenő nagyírói voltából. Pedig ez még csak a Koldus operája. Hát ha még Zerkovitz Harmath megcsinálják a Gróf operáját. Sorra jönnek majd: A jazzkirály; A jampec; Aladár kevés pénzt adott; a Hamlet, hazai viszonyokhoz átírva. (Héj, Polonius, itt felejtette a sábeszdeklijét !) A második és harmadik felvonás közt a Fötöcö játszik a Mötöcövel egy menetet. Medvetáncoltatás. Fokos, gatya, buzogány és pásztortűz. Szalonnapirítás és csárdás, gulyás árvalányhajjal, hit, remény, szeretet, háziáldás, keresztény erkölcs, honszerelem. Szomory Dezső verses drámát ír Miksa császárról, akit a mexikóiak agyonlőttek, a cenzúra kívánságára úgy alakítják át a darabot, hogy Miksa lövi agyon a mexikóiakat... " l0 Zárják le hát Nagy Lajos sokatmondó szavai a Koldusopera magyarországi bemutatkozásának történetét. 1931- 1945 A Koldusopera balul sikerült vígszínházi előadása mégis mélyebb nyomokat hagyott, mint várni lehetett volna. Hozzájárult Bertolt Brecht befogadásához a magyar munkásmozgalom szerzői közé. Adat van róla, hogy a Kassák-féle „Munka Szocialista Kultúrgárdája" 1930 táján a Koldusoperából vitt színre részleteket, a songokat Justus György és Nádass József fordításában énekelték. Alighanem a Koldusopera által keltett érdeklődésnek tulajdonítható, hogy a Palasovszky Ödön és Mandl Teréz által alapított Színház és Film című folyóiratban Jcmnitz Sándor (igen hozzáéríőcn) ismertette a Mahagonny-opcrát (1931. II. évf. I. sz.), s ez a rövidéletű lap közölte I Mt^lTi^SE írÓ ' könyv ' 0,vaso Válogatott cikkek és tanulmányok Bp. 1959. 377 - 378
