Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Vajda Gy. Mihály: Bertolt Brecht magyar fogadtatása
elsőnek magyar nyelven az epikus színház elméletében oly nevezetes táblázatot a hagyományos és az új színjáték elemeinek szembeállításáról is (2. sz.), ámbár már kevésbé szakszerű magyarázatokkal. Szalmás Piroska kórusa is műsorára vette Mackie Messer rigmusait „Szebb a cethal, mint a cápa" szöveggel. Vasárnapi természetjárók, római-parti fürdőzők hallhatták énekelni Weill raffináltan egyszerű dallamát, csak az éneklő ifjú csoportok nézeteiről nem volt tudomásuk. A Szalmás-kórusból 1936 őszén kivált tagok alakították meg a Vándor-kórust, mely a munkás-parasztszövetség hatására Szalmásék szociáldemokrata hagyományaival szembeszállva Bartók - Kodály népdalokat, munkásindulókat vett műsorra, énekelte - hiteles forrás szerint - a „Lerne das Einfachste" kezdetű kardalt is, amely tudvalévően Brecht — üorkij darabjában, Az anyában a tanulás dicséretéről (Lob des Lernens) szóló Brecht— Eisler kórus kezdősora: „Tanuld az egyszerűt, akiknek eljött az idejük, azoknak sohasem késő !" Ez idő tájt magát az egész jelenetet - az írni-olvasni tanuló munkások jelenetét — nyilván a kórussal együtt előadta a budapesti VIII. kerületi ifjúmunkások kultúrgárdája Knopp Imre vezetésével. Más forrás szerint az újpesti munkás-kultúrgárda már 1932-ben előadott Az anyuból részleteket. A harmincas évek első felében Brecht-versek, Brecht— Weill és Brecht—Eisler dalok, balladák, kórusok gyakran szólalnak meg a munkásmozgalmi dobogókon. A Kalózok szeretőjét (Seeräuber-Jenny) Gyarmathy Anikó szavalta Faludy György már akkor elkészült átköltésében, mely 1935-ben megjelent a Korunkban, ugyanezt a balladát énekelte - más Brecht-songokkal együtt - Bányász Klári, s talán e körbe tartozott a Ballada Mikéről és a szénről, amelyet Radnóti fordításai között ismerünk. Az évtized közepére sorozatosan feltűntek a színdarab-részletek, így a nyomdászifik 1935. elején rendezett műsorán, amelynek inszcenálásához vezetőjük, Erdős László a Szocialista Képzőművészek Csoportjának segítségét kérte. A műsoron Madách Tragédiájának forradalmi jelenete, A takácsok (Hauptmann) második felvonása, egy cím szerint egyelőre nem rekonstruálható magyar mozgalmi darab és Brecht Anyájának fémgyűjtő-jelenete szerepelt: a sorrend — Erdős László bevezetőjében elmondta ezt — a romantikus történelmi színtől a szocialista realista drámához vezetett. A színpadot Háy Károly László tervezte, lényegében az ő feladata volt a rendezés, sőt Madách jelenetében ő játszotta Robespierre szerepét. Az anya alakját Háy felesége, Erdős Magda alakította. Ez az előadás abból a szempontból is nevezetes volt, mivel indítást adott a Szocialista Színész Csoport létrejöttéhez, amelyet azután Jákó Pál és Golda József irányítottak; műsorukon szerepelt Friedrich Wolf Ciankáli]*, Gábor Andor és Háy Gyula jelenetei. De ők adták elő Brecht Afa/iűffonny-operájának néhány részletét is, zene nélkül, s lehet, hogy azzal a szöveggel, amelyet Radnóti Miklós a szegedi folyóirat, A Színpad 1935. évfolyamában tett közzé. Annál valószínűbb, hogy így volt, mert Hont Ferencnek, A színpad szerkesztőjének következő folyóirata, a Független Színpad 1937-ben képet közölt a Mahagonny-opera „Enni" feliratú jelenetének - éppen annak, amelyet Radnóti fordított - egy bemutatásáról „Munkáselőadás a Magántisztviselők Szövetségében" aláírással. A Szocialista Színész Csoport eljátszotta A rendszabályt, ezt is zene nélkül és nem oratóriumszerűen, hanem, amennyire lehetett, a cselekmény megjelenítésével, sőt talán még egy „tandarab", az Aki igent mond és Aki nemet mond jeleneteit. Tudunk arról is, hogy A kivétel és a szabály fordítása az újpesti munkásszínjátszók számára már 1931/32-ben elkészült. Brecht művei tehát mindenesetre hozzájárultak ahhoz, hogy a magyarországi munkáselőadások dobogója munkássz/n/>a</í/<i alakuljon, s e szerepük egy darabig még folytatódott a harmincas évek második felében, amikor a Komintern VII.
