Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Vajda Gy. Mihály: Bertolt Brecht magyar fogadtatása

zenéje ellentmondábba jutott; Lányi Viktor, aki értett hozzá, észrevette ezt. „Ez a jazz-re hangolt fanyar gassenhauer-zene - írta a Nyugatban (1930. II. köt. 441.) — ... egész stílusában és faktúrájában a ma hangját pendíti meg, vagyis a maga módján a darabnak nálunk elkent korszerű tendenciáját képviseli. Ez az egyik gyilkos paradoxon. A másik a rendezői felfogásba vitt végzetes bizonytalanság." Szabolcs Ernő rendezését a kritika csaknem egyértelműen elítélte. A darab pesti bukásáért nem a „kultúrálatlan" közönség felelős - írta A Toll 1930. november 20. számában Sós Endre -, „hanem a Vígszínház, amelynek rendezése három garast sem ért". A rendezés elsősorban látványosságra és hatásra törekedett. A színház új forgószínpada ezen az előadáson mutatkozott be, kedvéért a rendező „élethűen" igyekezett a színpadra építtetni London nyomornegyedét, rongyos lakóit különböző helyzetekben megmutatni; mázsás lélekharangot szereltetett a nézőtér nagy csillárjába, hogy szóljon a kivégzési jelenet alatt; órák hosszat kápráztatott a mozgás, a látvány. „Tagadhatatlanul az előadás legérdekesebb mozzanata — olvasható az Újság szeptember 6. számában —, mikor a bandita vezért az akasztófa alá viszik s akkor egyszerre, mikor a forgószínpadon fel és alá rohan a tömeg s ugyanakkor a zenekarból újabb tömegek rohannak elő s az egész fölött zúgnak a harangok ..." „Parádésnak" szánták a szereposztást is: Pollyt Gaál Franciskára osztották, Fékomnét, az anyját Gombaszögi Ellára, Fékom „koldusvajdát" Mály Gerő játszotta, Tigrisfog főserifet az operaénekes Sárossy Andor, Pancimancit, a leányát a kitűnő szubrett, Szilágyi Marcsa. Az „operettesítést" segítette Captn Johnny alakítója, Jávor Pál is, aki ebben a szerepében „érkezett be". Mindenesetre a Koldusopera megbukott, úgyhogy a színház két hét múlva kénytelen volt új bemutatóval, Maugham A szent láng c. darabjával előállni. Aligha nem kell azonban az előbb említetteken kívül a bukás más okaira is gondolni; összefüggést keresni a Koldusopera balsikere és az általános politikai helyzet között, amelynek következtében még egy megszelídített Dreigroschenoper sem volt kívánatos. Vajon nem ejtette-e gondolkodóba az „illetékeseket" Hevesi András kritikája a 8 Órai Újságban (szeptember 7.): „A Vígszínház Brecht darabját a saját célja, értelme és sikere ellen adta elő: kiirtott belőle minden tendenciát... A Koldus operája három óráig tartó mentegetőzés, bocsánatkérés és alibi igazolás. A Drei Groschen Oper nyíltan kommunista; a Koldusoperája egész este becsületszavát adja, hogy nem kommunista. Mi szívesen elhisszük neki; de vajon érdemes volt-e ezért a nem túlságosan szenzációs tényért, amelyben Magyarország lakosságának túlnyomó többségével osztozik, színrekerülnie?" A Népszava szeptember 7-én fehér címoldallal került forgalomba: a cenzúra törölte a vezércikket. A betiltott vezércikk címe Föld, kenyér, szabadsági volt; benne ilyen mondatok: „A legközelebbi cél tehát a rendszer megbuktatása"; „Magyarország demokratikus átalakításáért kell harcolnunk" ...A vígszínházi előadás „Ggy" mögé rejtőző kritikusa a lap ugyanezen számában kiemeli, hogy a magyar átdolgozás sokat enyhített az eredeti szókimondásán, „tekintettel a hazai viszonyokra". „Azonban minden enyhítő törekvés ellenére sok olyan igazság szól felénk ebből a különös darabból, amelyet a nálunk manapság honos színjátszás nem szokott kifejezére juttatni". Ennyi már elegendő lett volna, hogy felkeltse a hatóságok gyanakvását. De mindennél kínosabb volt a Reggeli Újság szeptember 9-i számának (B-y) aláírású „szenzációs" tudósítása, amely nagy címbetükkel jelentette: A koldus operája és FM örizetbevétel. A tudósítás arról számolt be - egyébként a sajtóban az egyetlen -, hogy a bemutató napján, este hét óra körül, amikor a közönség már szállingózott, „a színház szomszédságában kommunista suhancok kezdtek