Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Vajda Gy. Mihály: Bertolt Brecht magyar fogadtatása
másforma, mint Németországban ..." Ezt az enyhén ironikus hangvételű nyilatkozatot, amelyben Heltai a társadalmi osztályok szembeállítását „elbagatellizálja", de ezáltal ki is emeli, néhány nap múlva újabb magyarázkodás követte a Magyar Színpad szeptember 5-6-i számában, ahol az átdolgozó hangsúlyozta, hogy a magyar közönség egy kétszáz éves angol darabbal fog megismerkedni, amelynek magyar fordítása megtartotta az eredeti címet: A koldus operáját (The Beggar's Opera). „Az operát — olvashatjuk — , amelyet annak idején addig el sem képzelt sikerrel játszottak Londonban és azóta is számtalanszor felújítottak, körülbelül a mi régi népszínműveinkkel hasonlíthatjuk össze. Ugyanazok a népies figurák, a szimpatikus és mulatságos rablók, orgazdák szerepelnek benne, akik népszínműveinkben is szerepeltek, és akik a maguk mesterségének keretein belül éppen olyan rendezett társadalmi életet élnek, mint minden más rendes ember. — A koldus operája egy Rózsa Sándor-féle szegénylegénynek a históriája, amely a szegénylegénynek az akasztófa alól való csodálatos megmeneküléséről szól." — Ennél jobban már nehéz lett volna a darab szatirikus társadalomkritikai mondanivalóját elkendőzni, amiben a sajtóhírek összevisszasága Heltai segítségére volt. Például az Esti Kurir augusztus 29-i és szeptember 2-i számában váltig erősítgette, hogy a darab François Villon életéről szól; Porzsolt Kálmán csak gátlástalanságánál nagyobb tájékozatlansággal már a bemutató után írt kritikájában (Pesti Hírlap, szeptember 7.) „egy rémdrámába ojtott operette"-nek jellemezte, mely azonban „az operettének is szatírája, tulajdonképpen színpadi móka s évtizedek óta ( !) sikerrel járja a világot. Színpadi karrikaturának is lehetne nevezni s amennyiben a torz, a burleszk mindig mulattat, ennek a színházi torzszülöttnek is van hatása." A Budapesti Hírlap viszont szeptember 6-án megemlékezett arról, hogy a darab főpróbáján megjelent Bartók Béla. A szokatlanul gazdag sajtó azt bizonyítja, hogy nagy várakozás előzte meg a darabot. A bemutató azonban általános csalódást keltett. Ennek okát, ahogy rekonstruálható, egyaránt lehet keresni a színrevitt átdolgozásban, valamint a színrevitel módjában. Az előadás színlapia, a sajtó, maga Heltai - mint láttuk - azt a hitet igyekezett kelteni, hogy az átdolgozás Gay darabjára nyúlt vissza, s ez annyiban meg is felelt a valóságnak, hogy A koldus operájában fellépett a színházigazgató és a koldus-költő, akárcsak Gaynél. ők mondották a prológust, melynek angol prózáját Heltai a maga csengő rímekkel ellátott újromantikus jambusaiba tette át, egyébként eléggé híven. A darab epikus tendenciájával és vásári jellegével ez a prológus nem is került túlságos ellentmondásba: Koldus: ... Az operám, az olyan, mint a többi: Van benne tréfa, könny, mosoly s a többi. Szerelem, féltékenység, gyűlölet, Rablóvezér, aki öl és ölet, Tánc, móka, dal, sok gúnyolódó strófa Jó lány, ledér nő, harangszó, akasztófa ... Hogy előadja, nagyon köszönöm. Igazgató: Csak egy a fontos, lesz-e sikerünk? (Beszól) Húzd szét a függönyt I Kolléga, gyerünk 1. .. Az igazgató és a koldus - akárcsak Gaynél - a darab végén lép fel másodszor, hogy az akasztófa alatt álló Macheath-t megszabadítsa a kivégzéstől. Heltai tolla itt már szabadabban működött:
