Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Vajda Gy. Mihály: Bertolt Brecht magyar fogadtatása

pontosan az eredeti szerint fordította, Villon U

Epitaphe en forme de ballade que feit Villon pour luy et ses compagnons, s'attendant estre pendu avec eulx címmel ellátott költeménye nyomán. A Tollban elsőnek megjelent Nyugasztalóhoz azonban lábjegyzet került, mégpedig a következő: „Brecht 'Drei Groschen Oper'-jében 'Ballade, in der allen verziehen wird." Ki hivatkozott Brechtre? Nem valószínű, hogy a fordító. Brecht balladájának az itt közölt címe ugyanis hibás. Nyilván „emlékezetből" írta oda, aki odaírta. A helyes cím nyelvileg körmönfontabb: „Ballade in der Macheath jedermann Abbitte leistet." Ha József Attila tette volna oda a német címet, bizonyára pontosan írta volna. Másrészt a közölt szöveg nem azonos a Brechtével, amely nem a fenti Villon-ballada fordítása, hanem annak és egy másik Villon-balladának, a Par laquelle Villon crye mercy à chascun címűnek kontaminációja. ígyhát alighanem a szerkesztő látta el lábjegyzettel a fordítást, Kaczér Illés, s ugyanígy a másodiknak megjelent Villonról meg a vastag Margóiról szóló balladát is: „Brecht Drei Groschenoperjében: Zuhälterballade." Ez Villon szövegének szabad s a darabbeli helyzethez adaptált átköltése és József Attila fordításának szövegével ismét csak nem azonos. A Koldusopera balladái és József Attila Villon-fordításai között szövegszerű érintkezésről tehát nincs szó, de a fordítások közzétételének összefüggése a Koldusopera songjaival kétségtelen. Brecht és József Attila költészete között nem is elsősorban filológiai érintkezést kell keresni — noha mint az előbbi rövid utalásokból kiderül, egészen ez sem lenne eredménytelen —, még kevésbé kellene „hatáskutatáshoz" folyamodni; de a világnézeti azonosság és az avantgárdé mozgalmaktól átvett és átfunkcionált alkotómódszerek felhasználása elegendő alapot szolgáltatna részletesebb egybevetésükre, különösen ha meggondoljuk, hogy József Attila tanúja volt a drámaíró Brecht magyarországi bemutatkozásának, és éppen a Koldusopera bemutatásának a körülményei nyomán Brecht jelenlétének a magyar munkásmozgalom kulturális tevékenységében. A Villon-fordítások révén József Attila és A Toll szerkesztője hozzájárult a Koldusopera előkészítéséhez, a Villon-fordítások létrejötte pedig ilyenformán beletartozik Brecht magyarországi történetébe is. Hosszas huzavona után a Vígszínház a bemutató napját 1930. szeptember 6-ra tűzte ki. Néhány nappal a bemutató előtt játszódtak le az ismeretes szeptember 1-i események. A tüntetést az SZDP kezdeményezte, de az illegális KMP fejlesztette harcos tömegdemonstrációvá. A magyar munkásság felvonult az utcákon, s a véres összeütközések nyomán a hatóságok készenlétben tartották a rendőrséget és a csendőrséget, hogy csírájában fojthassanak el minden további megmozdulást. Feszült politikai helyzet közepette folytak tehát a magyar Háromgarasos opera premierjének próbái, aggodalmak között, hogy milyen visszhangot fog kiváltani a darab, nem ad-e alkalmat politikai megnyilvánulásokra, rendőri beavatkozásra. Erre utalnak a magyar átdolgozó, Heltai Jenő előzetes nyilatkozatai. Már augusztus 30-án így nyilatkozott a Pesti Naplóban: „Ennek az átdolgozásnak az itt elterjedt hírek ellenére nincs semmiféle kommunista propaganda íze. Erről beszélni sem lehet. Egyszerűen a szegényember, a koldus, a nyomorult ember vagy a rabló van szembeállítva a jómódú emberrel, az arisztokratával, a renddel, a törvénnyel. Túlságosan erotikus a német átdolgozás? A német színpad a világ minden színpadja között a legszabadabb. Színpadi elképzelésük a legmerészebb. A németek nem ismernek olyan határokat, amelyekkel mi kénytelenek vagyunk számolni. - Amikor én átdolgoztam ezt a darabot, természetesen számot vetettem azzal, hogy nálunk sok minden nem lehetséges, amin Németországban senki sem ütközik meg. Iparkodtam tehát inkább az angol eredetihez ragaszkodni, mint a német átdolgozás néhány feltűnő szertelenségéhez. Csak a hatás lesz