Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Szili József: A szocialista irodalomtudomány az Egyesült Államokban

SZILI JÓZSEF A SZOCIALISTA IRODALOMTUDOMÁNY AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN — Történeti vázlat — A marxizmus érdemeinek elismerésétől távolálló kritikatörténészek is kénytelenek tudomásul venni, hogy az Egyesült Államokban a marxista törekvésű irodalomelméleti és kritikai munkálkodásnak jelentős és befolyásos szerepe volt, különösen a harmincas években, s hogy számos nem marxista, illetve a marxizmussal szembeforduló irodalomtudós munkásságán mély és maradandó nyomokat hagyott a marxizmussal való találkozás. George Watson egyenesen azt fejtegeti, hogy a marxizmus hatása mélyebb volt az amerikai kritikára, mint az angliaira: „A modern angol marxista hagyomány túlnyomórészt amerikai volt, minthogy a brit értelmiségnek a spanyol polgárháború alatti flörtje a marxizmussal túlságosan átmeneti, túlságos csökönyösséggel angol és morális volt ahhoz, hogy az irodalom valóban marxista iskoláját hozza létre. Noha szigorú politikai mértékkel mérve az amerikai fejlemény kétségkívül szintén eretnek, arculatán sokkal mélyebben vannak bevésve a marxista hatás jegyei. Paradox módon nagy része ex-marxista, sőt anti-marxista; mindazonáltal a társadalmi érdeklődés súlyát és komolyságát érezzük az olyan kritikusok későbbi írásaiban, mint amilyen Edmund Wilson (sz. 1895) és Lionel Trilling (sz. 1905), míg a W. H. Auden- és Stephen Spender-féle brit ex-marxisták háború után írt kritikáján alig vagy egyáltalán nem látszanak a korábbi politikai harcokban szerzett sebek forradásai."

1 Ebben a hatásban valószínűleg fontos szerepet játszott az a tény, hogy a marxista ösztönzés az irodalomtudományban találkozott az amerikai demokratikus hagyományok védelmét célzó haladó polgári tendenciákkal. Minthogy a huszadik század első évtizedeitől kezdve a történetiség alapján végzett irodalomtudományi kutatás ellenzéke, melynek később az „új kriticizmus" lett legbefolyásosabb képviselője, igen agresszíven lépett fel, s természetesen nemcsak a marxista, hanem általában a „liberális" kritika és irodalomtörténetírás ellen, a polarizálódás korán nyilvánvalóvá vált. így a polgári „liberális" és a következetesen marxista törekvésű kritika gyakran máig is egy kalap alá kerül a különböző kritikatörténeti dolgozatokban. így szó esik Kenneth Burke vagy F. 0. Matthiessen marxistavoltáról, holott legfeljebb erős marxista befolyásról beszélhetnénk még akkor is, amikor Matthiessen nagy elismeréssel adózik a marxizmus szerepének az irodalomértékelésben, s amikor Kenneth Burke vagy Edmund Wilson egy-két korai müve valóban merít a történelmi materializmus forrásaiból is.

2 A társadalmi, történeti szempont és az új kriticista izoláló műszemlélet éles szembenállása folytán látszik közel azonosnak Lionel Trilling kritikai magatartása (különösen, ahogyan az The 1 OKOROB WATRON: The Literatury Critics (Az irodalmi kritikusok). Harmondsworth, 1962. 225. » Pl. Rutrá WSTLLBK: Concepts of Criticism (Kritikai fogalmak). New Haven, London, 1963. 332,348. - PETER DEMETZ: Marx, Engels, und die Dichter (Marx, Engels és a költők). Stuttgart, 1959 290 4->o