Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919

a romantika a személyiségre tette a hangsúlyt, éppoly túlzóan, mint ahogyan a naturalizmus a körülmények meghatározó erejére. Révész a naturalizmusból indul, de korai naturalista novelláit is jellemzi egy meleg, bensőséges líra, a naturalizmusban szokásosnál mélyebb etikai érdeklődés. Révész a legnagyobbaktól tanul, s mint Strindberg, Zola, ő sem elégszik meg a valóság-tudat viszonyt közvetlen szemlélő, sematizáló, a körülmények determinációs erejét a tudatra kikerülhetetlenül hatónak vélelmező nézettel, s a körülmények megváltozhatatlanságát, mozdulatlanságát szuggeráló naturalista módszerrel. Révész a valóság és tudat valódi dialektikáját kutatja, legalábbis abban a tekintetben, hogy ez a valóság mennyire kelt más reakciókat a különböző lelkialkatokban, jellemekben, a különböző kulturális telítettségű emberi lelkekben. A rabok s A rab hazamegy', Révész kedvenc témájában, a valóban áthághatatlan körülmények közötti szituációban ábrázolja az emberek tudati, érzelmi világának változását, reakcióit, s szemléletesen mutatja, hogy a reagálás minden embernél más s a teljes korábbi élményanyagtól függ. Révész ábrázol tudatos elemző igénnyel először egy elnyomottságból eredő lelki folyamatot: a „passzív cselekvés" tudatfölbontó hatását. Mintha éppen ebben feleselne kora munkásnovelláinak álláspontjával. Révész másképpen hisz a valóság föltétlen, végzetes determinációjú jellegében, hite szerint a tragédiához a személyiség tudatának közreműködése is szükséges. Ez az a pont, ahol Révész végleg túllép kora munkásirodalmának nyomorszemléletén és romantikus hősábrándjain. Révész novelláiban többet jelent a proletár, a szegény ember, mint egyet a többi szegény, meggyötört, megkínzott ember sorában. Révész legsötétebb írásaiban is megmozdul a cselekvés vágya, a konkrét tettretörekvés, még az oly fájdalmas és végzetesen tragikus Vörös nyúlban is. A Vonagló falvak hősnője is vergődik a valóság szorításában, de személyes szenvedése nem csupán passzív elviselés, hanem lázadás is. Igen, Révészre is áll: nem várta, nem hitte a közeli jövőben elérhető forradalmat, de hisz Ady is azt írta: „gazdaságilag a legokosabb isten sr tudná megmondani, mikor szabadít fel bennünket a szocializmus", de az is igaz, hogy a mondanivalót így kezdte: „Ez az egész új, mai irodalmi kalamajka nem lett volna meg a szocializmus magyar felnövekedése nélkül."

14 Ennek az új irodalomnak, mely „a szocializmus révén van", egyik legmarkánsabb hajtása éppen Révész Béla novellaköltészete, s bár a forradalmárnak novellába formált alakja Révésznél sem jelenik meg olyan plaszticitással, konkrétsággal, mint Ady lírájában a közelgő és elháríthatatlan, megváltó és fölemelő forradalom, mégsem nélkülözi a forradalmi hitet. Ha Ady azt írja: „Hatalmasabb a királynál is Az én apám" Révész így látja a holnapban a munkást: „Ha dobban alattatok a talaj, neszeljetek, messziről idelüktet fölkelő proletárok vágyakozása. Ha az eszeteket veri a hang, mely hozsannázva körülröpköd, testvéreitek kiáltanak hozzátok a Kárpátok alól, a Tisza mellől. Holnap minden anya büszke lesz, aki nyomorban szüli gyermekét. 13 RÉVÉSZ BÉLA: A rab hazamegy. Népszava, 1905. ápr. 23. 14 ADY ENDRE: Irodalmi háborgás és szocializmus. Szocializmus, 1908-1909. 3. sz. Ill - 114. Ady Endre az irodalomról. Szerkesztette: VAROA JÓZSEF és VEZÉR ERZSÉBET Bp. 1961. 343- 344. - ADY: Költészet és forradalom. Szerk.: HALÁSZ MÁRIA Bp 1969 221-223. - KÖPECZI BÉLA: Szocialista realizmus. Bp. 1970. 214 - 216 m