Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919

Amint a modernek megjelölés a Nyugat táborának esetében nem jelent irányzatbeli azonosságot, itt sem az. Különböző irányzatokhoz tartozók együttesen léptek fel az ízlés forradalmának sikeréért, bár irányzatonként mások az elképzelések a modern irodalom kialakulásáról. Grosz Henrik és Sachse József eszménye különbözik Bölöniétől, a társadalmi fejlődésnek a művészet fejlődésében betöltött szerepéről született gondolatok, s a művészet funkcióiról alkotott nézeteik is jelentősen eltérnek egymástól. Emellett a Nyugat képviselői közül sokan, szocialistává sohasem fejlődött novellisták, mint Abádi Imre s Várnai Dániel életpályája érintkezik a Népszava körül kialakult irodalmi mozgalomban a szocialista irodalom kialakulásának folyamatával, s akár elfogadjuk az együtthaladók munkásságát olyannak, mely a szocialista irodalom felé mutat, akkor is, ha nem lesz szocialistává, akár nem, jelenlétük egy olyan irodalmiművészeti mozgalomban, mely a szocialista művészet felé mutat, nem tagadható le. A naturalisták A Népszava első modernség-csatáját a naturalisták indították. Idéztük Grosz Henrik 1905. karácsonyi cikkének gondolatait. E naturalizmus Taine miliő-elméletének álláspontján áll, ideálja Strindberg, G. Hauptmann. Sachse József a szocialista drámáról írt tanulmányában így látja a naturalizmus létrejöttének okát: „A népmilliók kutatták nyomorúságuk okát, ez vezetett a társadalom megismeréséhez."

12 Ez a fogalmazás a megismerésben az ember cselekvő részvételét, a megismerés aktív, céltudatos voltát ismeri el, igaz, hogy a cselekvés létrejötte és iránya a társadalmi körülmények által determinált - a művészi alkotás létrejöttében azonban Sachse tagad minden célzatosságot. Azt fejtegeti, hogy a modern müvek a valóságot mutatják be, de nem azért forradalmiak, mert alkotóiknak szándékukban volt forradalmi művet létrehozni. Az ábrázolt valóság forradalmasít, nem a művész - írja. „Gerhart Hauptmann a Takácsokban a tömegnyomor igazi képével meghazudtolja az egyéni szabadság illúzióit, mikor kimutatja, hogy az egész felett sorsszerűén uralkodik a társadalmi fejlődés." A művész célja: „a társadalmilag, emberileg lényeges vonások kidomborítása". A művész, az alkotó személyiségének szerepe tehát mégiscsak lényeges, bár ez Sachse korábbi megállapításának ellentmond. A művész igenis: válogat, formál, alakít. A művész, ha művész, sohasem fogta fel a társadalom törvényeit természettörvényeknek, főleg nem az egyén pillanatnyi létkörülményeit. Az igazi művész mindig tudta, amit Diner-Dénes politikai ellenfeleivel vitatkozva így fogalmazott: „A viszonyok minden ereje dacára a személyek a viszony hordozói és ezért a teljes felelősséget viselik." A naturalizmus a dialektikus ellentétben, amely valóság és személyiség egymásraható ellentéte, a valóság meghatározó erejére teszi a hangsúlyt. A romantikus hős mindent merő és mindent bíró, merész, a valóság törvényein áthágó emberfeletti tulajdonságai meglepték az olvasókat, de illúziót keltettek és illúzióból táplálkoztak. A romantikus hős a polgárság megdöbbenésének szülötte. A valóság kegyetlenül más, mint amilyennek a forradalmi polgárság álmodta saját jövőjét, de a nagy illúziók még élnek, s a romantikában e nagy illúziókat az emberfeletti hős a valóság törvényei fölött viszi diadalra. A valóság és személyiség dialektikájában "SACHHB JÓZHEF: A proletariátus színészei. Népszava, 1906. aug. 19.