Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Bojtár Endre: A lengyel avantgarde líra fejlődése
használnia ... A gondolati asszociációk ritkák lesznek, váratlanok és előre nem láthatóak — a forma színes — a vers a lehető legszabadabb — és a gondolati kontrasztok a lehető legtávolabbiak." 22 A konstruktivizmusnak és bizonyos szürrealista módszereknek ez az egybefonódottsága nagyon ismerős, elsősorban a cseh poetizmusból, s fontos építő eleme lesz a lengyel avantgárdé líra későbbi épületének. ///. Kísérlet a szintézisre Kürülbelül 192l-re az egyes irányzatok, álláspontok kikristályosodtak. A lengyel irodalom leszámolt az előző korszakkal, mint ahogy a lengyel társadalom életében is — a szovjet—lengyel háború befejeztével — lezárult egy korszak. Az 192l-es, köztársaságot szentesítő alkotmány pontot tett az önálló nemzeti létért folytatott majd másfélszáz esztendős küzdelem végére. Új, nagy kérdés került előtérbe: a társadalom igazságos berendezése. Az örömujjongás elcsendesedett, s kiderült, hogy a lengyel dolgozók millióinak folytatniok kell a harcot. Az illegalitásba szorult Kommunista Párt vezetésével a lengyel munkásosztály mind erőteljesebben hallatta szavát. A kibontakozó nagy forradalmi hullám az 1923. novemberi krakkói felkelésben érte el tetőpontját. Ez, valamint a KPRP II. Kongresszusa (1923) zárta le a lengyel társadalom és azon belül a lengyel munkásosztály történetének egy fejezetét. Nagyjából ugyanebben az időszakban megy végbe a legígéretesebb kísérlet az Új Művészet és a munkásosztály céljainak szintézisére is. A kezdetet itt a Nowa Sztuka című folyóirat megindulásában jelölhetjük meg (1921). Ezt közvetlenül folytatja az 1924-es Almanach Nowej Sztuki és az ugyancsak 1924-ben indult Blok, melyet a lengyel avantgárd művészet talán legnagyobb tehetségű és legvilágosabban látó egyénisége, az 1927-ben tragikusan elhunyt képzőművész-építész Mieczyslaw Szczuka szerkesztett. 1922-ben jelenik meg Tadeusz Peiper szerkesztésében a Zwrotnica (Váltó) első száma, s körötte kialakul az ún. krakkói avantgárdé: Peiper, Przyboá, Waiyk, Kurck, Brzçkowski, e korszak legnagyobb befolyású napjainkig ható költői csoportja. Ugyanakkor 1920 végén az oroszországi szervezetek mintájára létrejön a lengyel Proletkult, a kitűnő Jan Hempel vezetésével, aki szerkesztője lesz az 1922-es Kultúra Robotnicza (Munkás Kultúra) című kéthetente megjelenő lapnak, majd utódjának, a Nowa Kultúra (Új Kultúra) című hetilapnak. De nemcsak az irodalom szervezeti formái újulnak meg, hanem verseskötetekben is nyomon követhető a kor pezsgése. Olyan művekről kell itt majd szólnunk, mint Mlodoieniec egyes versei, Czyzewski Noc-Dzien-Mechaniczny Instynkt FJektryczny, 1922; (Éj-Nap, Mechanikus Elektromos ösztön) című kötete, Stern Anielski eham (Angyali csirkefogó) c. könyve és a Jasienskivel közösen kiadott kötete, a Ziemia na lewo (1924; Balra a földet), Jasienski 1922-es könyve, a „Pieíií o glodzie" (Dal az éhségről), s végül Peiper két 1924-es kötete, az „A" s részben a tywe Unie (Élő vonalak). A szintézisre való törekvés - a felsorolásból is kiderül - két irányból indult el: a művészet és a társadalom, vagy ha úgy tetszik, a forma és a tartalom kérdéseit megoldani igyekvők táborából. Peiper így fejezte ki a célok tulajdonképpeni azonosságát: „Az élet és az életről alkotott eszmék új megrázkódtatásának éreztetnie kell a művészetben is hatását. Akarva-nem akarva a művészet embereinek szét kell tépni a j " TYT "« CZYÍRWHKI: Pogrzeb romantizmu. (A romantizmus temetése.) Pormisci, 1921
