Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Bojtár Endre: A lengyel avantgarde líra fejlődése

história béklyóit és azt a történelmet kell követniök, amelyik történik. Ezt egyesek a környezettel való összehangzás iránti haljamukból teszik, mások mesterségük megújítását akarják."

23 A lengyel avantgárdé lírának ez a szakasza a Nowa Kultúra hasábjain 1924 első felében lezajlott vitával zárult. A művészet „tehetetlenségi erejénél" fogva a szintézis-kísérlet e vitával megszakított vonala egy kis ideig még ezután is érvényesült, így például Broniewski 1925-ös keltezésű Pieín o woj

nie domowe (Ének a polgárháborúról) című poémájában, de lényegében ekkor már elvált az ún. proletárköltészet és a magukat avantgárdnak mondó irányzatok útja. Mivel jellemezhetjük tartalmilag a szintézis-kísérlet 1921-1924-es korszakát? Eddig a nemzeti kérdés és a szociális átalakulás problémája keresztezte egymást. 192l-re az illúziók szertefoszlottak. A művészetnek olyan új feladatokat kellett megoldania, mint az egyén és a nemzeti, társadalmi közösség új viszonya, az ideális ember, a hős megtalálása, illetve megformálása és ezen keresztül az új világ képének víziója. Magyarán: egységbe kellett fogni a harcot és az építést. Világosan érzékelték ezt a feladatot az Uj Művészet hívei. A Zwrotnica program-cikkében Peiper jelöli ki a járandó utat: „A régi államok új formát kaptak. Felszínük megváltozott viszonyai kezdetét jelentik egy olyan erőfeszítésnek, mely saját erőviszonyaik kiegyenlítődésére irányul. Harc kezdődik a hatalomért, a bőségért, az őrömért. Vér nélküli háború lesz."

24 A Nowa Sztuka A szintézis-kísérlet egy előzetes, az avantgárdé különböző csoportjain belül végbemenő egységesüléssel kezdődött: a Nowa Sztuka első számának négy szerkesztője a szkamandrita Ivaszkiewicz (akiről csakhamar kiderül, hogy „tévedésből" került ide, s mindjárt ki is válik a szerkesztőségből), a formista Chwistek, a futurista Stern és a konstruktivista Peiper. A szerkesztőségi bevezető világosan elárulja, milyen irányban kívánnak haladni a szintézis megvalósítása érdekében: „Célunk a művészet olyan szintézise, mely kiszabadulván a metafizika béklyóiból, levetvén magáról a szentimentalitás s a szimbolika ballasztját, végre olyan felépítmény lenne, mely nem tartja magát szorosan a valóság mintáihoz, önmagában elegendő kizárólag saját értékeinek az új, értelmileg felfoghatatlan asszociációk és formális értékek alapján, mely értékek nélkül nincs létjogosultsága a műalkotásban az empirikus tartalomnak. Azonban nem szakítunk, mint ahogy a lengyel formizmus képviselői teszik, az eszmei tartalommal a művészetben. Ugyanis a világnézet a művész hitvallása, az, aminek révén a műalkotás egyetemessé és demokratikussá válik."

25 Az Új Művészet tartalmát valóban nem is lehetne pontosabban jellemezni, mint hogy egyetemes, abban az értelemben, hogy legfőbb eszménye, lírai hőse a XX. század „tökéletes embere" lett. A „tökéletes ember" jelszava persze nem kizárólag a lengyel avantgárdé sajátja. Lényegében ugyanez szerepelt a cseh poetizmusban, a magyar Kassák Lajosnak az osztály nélküli társadalomra apelláló költészetében vagy Majakovszkij poémájában, az ErrJ/ben. Ennek az eszménynek jól körülhatárolható, pontokba szedhető tartalma van. A tökéletes ember ideálja először is az ember aktív magatartását tételezte fel. "TADBUHZ PKITKR: Punkt wyjscia. (Kiindulópont.) 1922. =• T. Peiper: Tedy Warszawa, 1930. (A továbbiakban: Tedy.) 9. M Punkt wyjécia. Tedy 7. "Wstçp od redakcji. (Szerkesztőségi bevezető.) Nowa Sztuka, 1921. 1. sz. aa 433