Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Bojtár Endre: A lengyel avantgarde líra fejlődése

„Leomlanak a feudális lőrések, A rózsaágyásokkal kérkedő kufárkodó templomok és bankok — A Rotschildokat, a vámpírokat, és a leprákat A MÁSODIK NAP ítéletre küldi, ítéletre Vérpadra A guillotine kése alá — De eljő NAPJA AZ EMBERNEK És távolból felkél És elindul A névtelen NYOMORULT És így szól a FÖLDHÖZ: drágám És a világba hajítja a szót A nagy, az egyetlen szót: - TESTVÉR -" (E.Zegadlowicz: Ballada o nocy éwiftojanskiej. 73-74.) A lengyel expresszionizmus mint önálló jelenség életképtelen volt. Hatásában azonban tovább élt. Egyfelől „ismeretelméletileg": itt bukkan fel először az érzékelhető valóság, a szenzualizmus és ennek megfelelően mindenféle realizmus elutasítása, a lényegre törő akarat nevében. Másrészt az expresszionosta emberkép, az egyenlőségen alapuló földi paradicsom eszméje, a líra etikai tartalmának egy politikai program szolgálatába állítása a későbbi proletárköltéazet előfutárává teszi az irányzatot - ennek a költői látásmódnak az összes formai jegyeivel: a darabos, robbanásszerű kifejezésmóddal, a vers töredezettségével, prófétás hevületével, a szókincs absztrakt voltával együtt. A sajátos lengyel fejlődés úgy hozta magával, hogy az expresszionizmus eme baloldali aktivista ága akkor kapott lendületre — 1923—25-ben — , mikor az expresszionizmus mint irodalmi csoport, mint irányzat már megszűnt, s az avantgárdé szintézis megteremtésére alkalmas pillanat már elmúlt. A futurista kiáltás A magát az egyik legeredetibb modern kelet-európai áramlattá kinőtt lengyel futurizmus első költője egy különös figura volt. Jerzy Jankowskinak hívták, s már 1913ban publikálta azokat a verseit, melyeket egyetlen kötetébe, a hírhedt Tram wpopszek ulicyba gyűjtve 1920-ban adott ki (fonetikus helyesírással; a cím „normálisan": Tram w poprzek ulicy — Az utcán keresztben lévő gerenda). Jankowski versei, azon túl, hogy meghökkenteni akartak, az expresszionizmus poétikájáról tanúskodnak, az egész megtűzdelve a „jó proletárhoz" intézett retorikus felkiáltásokkal, mint például a kötet címadó versében: „A proletariátus kék szemei... Olyan kékek, mint a hajnalfény Lengyelország felett Hitetekről a világ átadja a világnak A futurizmus nemzetközi mítoszát. Legyőzte a vizet a véres láng A távoli sortüzck száraz ropogása Az öreg hajó szentélyéhe Elhozta a futurizmus virradatát." (J. Jankowski: Tram wpopszek ulicy Poez\a. 272.)