Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Pomogáts Béla: Kis Ferenc költészete

kortársaié, indulatai csendesebbek, az erö kifejezését gyakran és szívesen váltja fel valami elégikus érzékenység, a pátoszt még gyakrabban és szívesebben az idill melege. Mintha Kassák sodró lendületének hatása mellett rejtett áramlásként jelen lenne a Meztelenül Kosztolányijának részvéte és érzékenysége is: egy másfajta szabadverses hagyomány. „Ha karjaim az alvó város mélyébe nyújtom / millió kézben lesz emlék a kezem" - hangzik fel az Esti búcsúszavak közösségvágya, de most egy csendesebb és ábrándosabb megfogalmazásban. „Szemünket meleg eső áztatja: / a jóság felcsukló szándékai" - a Szomorú estéink feltörő érzelmeiben az emberség-eszmény jelentkezik, csakhogy egy fiatalos romantika nyelvén. Igen, Kis Ferenc első verseinek ihletői között ott találjuk az idillt — még akkor is, ha ezek a versek a munkássors keserves tapasztalatait öntik formába. A fiatalság idillikus közérzetét a Fiatal költő sűríti magába: „éhezik, fázik, de szerelmes / szívében sohse dideregnek / a nemköltöző madarak". Az első versek formai eszközei ugyancsak Kassák költészetének hatásáról árulkodnak. Az expresszív fogalmazás, a metaforák absztrakt távlatokba állítása, a jelképek ereje és a gondolat tömör kifejezése a mester példáját tükrözik. „Elfojtott vágyainkat, mint meggyulladt virágokat / átadjuk neki, / ő pedig szigorú törvényeivel leméri őket" — az így vagyunk együtt elvontságot és konkrétumot egybejátszató hasonlata éppúgy a mesterre emlékeztet, mint a mottó kiélezetten dialektikus szerkezete: „Kelet felől jön a nap - vaskapukon át - kong. / Már egészen szétnyílt, mint a seb. /Vörhenyes árnyékában futkos egy fekete pont./Jó reggelt!" A hatás mögött azonban már fel-feltünik az igazi költői egyéniség. Az első kötet sikerét éppen ennek az egyéniségnek a jelentkezése váltotta ki: Bálint György és Fenyő László elismerő sorai a hatások alól felszabaduló tehetséget vették észre.

10 Benjámin László pedig arra emlékezik, hogy ez a fiatalos és szenvedélyes líra milyen felszabadító hatást gyakorolt a kor „munkásköltőire". „Tizenhatodik esztendőmet jártam — írja -, akkoriban éppen betűszedő inas voltam, a költészet iránti hajlandósággal megvert. Arról tudtam, hogy Kassák munkás volt egykor — ez azonban oly messze esett az időben, hogy inkább legendának, mint bátorító példának éreztem. Kis Ferenc könyve, a fiatal munkásé (s betűszedőé éppen !) azt a szenzációt is jelentette hát, a versek örömén túl, hogy íme, kaput nyitottak előttem !"

u Kis Ferenc költészete már első próbáiban sajátos hangokat hallatott tehát, plasztikus képeiben, személyes sorsát tükröző metaforáiban egyforma gazdagsággal fejezte ki az erőt és a gyengédséget. A tehetetlenség indulatos képekbe sűrűsödött: „ökleid, mint kiégett bombák, / a földre hullanak" (Ne menj ki a mezőre), a munka varázsa pedig szinte idilli képeket láttatott vele: a fehér papírral érintkező ólombetűk „testvéri gyülekezete" költői tárgya lényegült a Bevezető ihletett soraiban. 2. Az idill vágya, mely az expresszionista szabadvers áradó akkordjai között eddig is hallatta lágyabb hangját, végül lecsendesítette az ódai áradást. Kis Ferenc nem ••BÁLINT OYÖBOY: Pesti Napló, 1933. máj. 21. 115. sz. 23. (újraközölve: A toronyőr vimapillant. Bp. 1966. I. 195.) - FENYŐ LÁSZLÓ: Nyugat, 1931. II. 315. - (NJ) (NYIOSU IMU:) Szocializmus, 1931. 225-226. 11 BENJÁMIN LÁSZLÓ: A prolctárköltó világa. Oj írás, 1964. 5. sz. 570-575. U. ez Munka után, 5-19.