Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Jordáky Lajos: Korvin Sándor

Az elhallgatott termékenység ideje Majdnem harminc éves, amikor beiratkozik a kolozsvári magyar egyetemre francia és magyar irodalmi tanulmányait folytatni. Tanul, állandóan tanul, a verseléssel azonban csaknem teljesen felhagy, kivéve a francia költők fordítását és teljes erővel az esszére veti magát. Igen nehéz anyagi viszonyok között él, egészen le van gyengülve, amikor munkaszolgálatra hívják be. A megaláztatások új módszereit ismeri meg a faji törvények alapján a magyar költő de hazatérése után még többet és az eddiginél nagyobb kedvvel dolgozik. Keveset, főleg novellafordításokat tud a Népszavában és Magyar Nemzetben barátai segítségével elhelyezni, amíg a kór leveri s az orvostudomány képtelen megmenteni az életnek. Említettem, hogy alig foglalkozik versírással. A munkaszolgálat rettenetes élményeit mégis megkísérli versekbe önteni, de ettől kezdve megszűnik Korvin Sándor lenni és minden megjelent és kéziratban maradt írását családi nevével — Kálmán Imre — szignálja. De amikor feladja irodalmi nevét, ugyanakkor költészete problematikájával a haladó francia neokatolikus költészet felé fordul. Nézzük először versfordításait. Nyolc francia verset költ át magyarra 1942 végén és 1943-ban. A nyolcból egyetlen vers képviseli a régi francia költészetet, Boileau Desprieux Molière dicsérete című verse a XVII. századból. Egy André Gide-vers, amelynek csak töredékeit végezte el, tehát lényegében költői műhelyében maradt. A többi hat vers katolikus költők müve. Paul Claudel, Charles Guérin és Lanza del Vasto versei. Korvin nem vált katolikussá. Tudatában megmaradt harcos ateistának. A világégésben azonban kereste a menedéket; nem egyházra volt szüksége, hanem valamilyen hitre, amely mellett emberi tud maradni az embertelen körülmények között. Azok a francia katolikus költők, akiktől fordít, a hitlerista megszállással szembefordultak és összefogtak a marxistákkal. Korvin azt hiszi, hogy tőlük fordítva az itteni antifasiszta harcot szolgálhatja. Paul Claudel mondja egyik versében: Mert hosszú az út és mert a végcél oly messze van S mert nehéz a lelek magánya, s a szív vigasztalan. Oly lassan forg az idő I s a titkos csüggedés nő ezalatt... Korvin Sándor azonban ezeket a verseket sem tudja közölni. Talán nem is akarja. Lelkiismerete gátolja abban, hogy mások verseivel harcoljon saját eszméinek céljaiért. Verseiből mindössze egyet fejez be. Azt is Bérceken, a munkaszolgálatosok kaszárnyájában 1942 őszén. Mii tudjátok ti... a vers címe s belőle értjük meg a megalázás megrázó élményét. Mit tudjátok: te koldus és te béna, s te bélpoklos, te embertől került, mily kin, mit rejt a megalázott néma ajka, s a sziv, mit hordoz, mily terűt l Nem ordíthatja ki s nem rázza (mi itt benn tépi láthatatlan sebét:) a szégyent, mely a por alá alázta, s mit szivetektől sértőn - sértve véd. Nem oszthatö, nem oldható, nem hamvad. Nem ismer alkut és nem tűr vigaszt. Túlch élted, es feldúlja hamvad.