Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Jordáky Lajos: Korvin Sándor

S a porlad t szívből élő kínt fakaszt S ha csalva nyugszik, orvul újra támad, S nem oldja könny, se vér, se düh, se bánat. S ezzel a verssel véget is ér Korvin költészete. A többi csak töredék, foszlány, a felzavart lélek csiszolására való vers. A gyáva és Az önző egy kesergő lélek kísérletezései, a magyar kultúra szerelmesének s a magyar csizmák szenvedőjének jajdulása, a Téli éj és a Falusi est költői képek felcsillanásai csupán, a 77 anyák még egyszer felcsillantják a jövőbe vetett hitet, de a négy sor mégis csak töredék maradt: Ti anyák, asszonyok, s ti felserdülő leányok, az eljövendő szebb napok munkája vár itt rátok. Hirtelen felcsillanó optimizmusát azonban komor és pesszimista kép nyomja el Egy öngyilkosra című versében. Ez sem készült el teljesen, vannak versszakai, amelyeknek két változata is megmaradt és sorok, amelyeknek egyes szavaira öt eshetőség maradt fenn, ami azonban elkészült s főleg az utolsó versszak híven tükrözi a költő lelkiállapotát: ó rettegtetőm, társam, kétes emlék ! Ki lélek voltál, szembe törsz velem. A föld vagy már, a gonosz ős, a nemlét s az elmúlás, a néma förtelem. Korvin prózafordításaival tudatosan igyekszik szolgálni alkotása utolsó évében is a szocializmus ügyét. A francia proletárírók — E. Dabit, P. Lescure, M. Bemard — egy-egy elbeszélését fordítja le a magyar munkásosztály számára. Victor Eftimiu elbeszélését (Istók) a román kultúra megismertetésére szánja az ellenségeskedések közepette s ajánlólevélül közli a szerkesztőséggel, hogy szerzőjük demokratikus magatartásáért romániai gyűjtőtáborban van. Ramuz és Montherlant irodalmi mondanivalóikért izgatja. A németországi Europäische Literatur egyik számából (1943. október) lefordítja Heinz Steguvveit Égnek a könyvek című cikkét, mintegy annak bizonyítására, hogy a németek között sem sikerült a hitlerizmusnak kiirtani a könyv szeretetét és a humanizmust. A cikk német eredetijéhez a következő megjegyzést fűzi Korvin Sándor: „Égő könyvek címmel H. S. igen meggondolkoztató reflexiókat közölt a Berlinben megjelenő Europäische Literatur hasábjain. A cikkíró megkapóan fejezi ki azokat az érzéseket, amelyek minden gondolkodó embert eltöltenek, amikor azt látja, hogy könyvek válnak a lángok martalékává." Ugyanebben az időben fordítja le Lanza del Vasto Nietzsehe-àkkét is, amelyben a szerző állást foglal a fasizmus és a zsarnokok ellen. Nietzschét védi meg azok ellen, akik az ő nevében „röfögnek, csaholnak és bömbölnek", megtapossák az emberi értékeket és vérre szomjaznak. Korvin munkásságában lényegében semmi sem ötletszerű. Ezt bizonyítják elkészült, de soha meg nem jelent tanulmányai is. Érdekes, hogy Gide nem foglalkoztatja többé, bár továbbra is olvassa. Most azonban Montaigne és Molière. Maupassant. Aragon és Montherlant izgatják, mindarra reagál, ami a francia ellenállás irodalmát foglalkoztatja.