Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Jordáky Lajos: Korvin Sándor
világpolgárság és humanista erkölcs hírnökét ismeri fel. Ami a polgári elit tudatában mint a legnemesebb eszmény él - Rollandban nagy szintetizálóra lel. Regénye, mint valami zengő hősköltemény, diadalmas hangszerelésben szólaltatja az alkotás, az egyéniség, a művészi és etikai megújulás, a német és francia szellemiség találkozásának nagy témáit." 6 Korvin világosan fejti ki esszéjében, hogy az egyik első és legjelentősebb modern világnézeti regény - Jean Cristophe - alkotója Colas Breugnon és az Elvarázsolt lélek költője, a Quinze ans de combat (Tizenöt év harcai) kötetben összegyűjtött háború és gyűlölet szelleme elleni cikkek és beszédek szerzője, természetszerűen jutott el „az emberi múlt kulturális értékeivel s a polgári korszak átértékelt humanista szellemiségeivel a jövő átszellemült valóságához". Romain Rolland emberi nagysága abban csúcsosodik ki, hogy „a szabadság s az osztatlan emberiség eszményét a nemzeti ellentétek és osztályok nélküli társadalom bontakozásában találja meg". A Romain Rolland szemléletet André Gide egészíti ki Korvin gondolkodásában. Gide-ről nem írt átfogó tanulmányt, de órákon keresztül beszélt Gide hőseiről, a hősök sorsáról és gondolatairól. Különben nemcsak a szocializmushoz csatlakozó Gide, hanem a szocialista gyakorlattal később szembe forduló Gide is erős hatással volt Korvinra s az 1937 körül bekövetkező irodalmi passzivitásában és politikai meghasonlásában igen jelentős szerepe van a Gide-élménynek. Gide naplójegyzeteit fordítva, mind többet fedez fel bennük önmagából is. Hiszen Gide a haladás és a forradalom mellett, a miszticizmus és mindenféle vakhit ellen foglal állást, az ötéves terv etikus jellegét hangsúlyozza s elfogad mindent, ami az emberi boldogság megvalósítását célozza. Igen ám, de Gide-ben él a kétkedés szelleme is. Az etikus kétkedés gondolata. „A miszticizmus gyűlölete ... igen kétségtelenül — írja egyik helyen naplójegyzeteiben. — És mégis gyötrelmem misztikus természetű. Hogy annyi szenvedés hiábavaló maradhat, ez a gondolat elviselhetetlen a számomra. Nem tudom, nem akarom elfogadni." 7 A Gide-szemlélet sok gyötrelmet okozott Korvinnak, de élete végéig kitartott mellette. Ekkoriban mindenesetre jó arra, hogy Stefan Zweiget bírálva, R. Rolland és A. Gide „magasabb rendű" humanizmusát állítsa szembe vele: „A humanizmus történelmileg átértékelt formában él abban a világszemléletben, amelynek számára .minden dolog gyökere az ember', amelyre épp a humanizmus mai epigonjai tekintenek a legkonokabb meg nem értéssel." 8 André Malraux szintén nagy hatással van Korvin alakuló esztétikájára. Az Emberi sorsokkal foglalkozva például ezeket írja: „A társadalmi és lélektani realizmusnak összefogó egyensúlya eseménnyé avatja Malraux művét a szociális regény fejlődésében."* Malraux művészi felfogása annyira izgatja, hogy másfél év múlva visszatér értékeléséhez, most már nem egy regénye, hanem a Királyi út, Hódítók, Emberi sorsok, A gyűlölet ideje elemzése alapján. Korvin világosan látja, hogy Malraux erősen szubjcktivista, esztétizáló, magas művészi igényű író, akit tulajdonképpen „a tömegek ember alatti állapota" döbbent meg és „a hatalmas emberi lehetőségek" ragadják meg. Nem az eszme, hanem a tömegekkel való szenvedélyes együttérzés hajtja a mozgalmakban való részvételre. „Malraux legbensőbb írói érdeklődését nem annyira a tőme• Romain Rolland útja. Korunk, 1935. júl.—aug. 537. ' Az átalakulás naplójcgyzctciból (1929 32). Korunk, 1935 jan. 23. •A humanizmus kérdéséhez. Korunk, 1934. okt H48 •A mai Kína regénye. Korunk. 1934. máj. 4H3