Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Jordáky Lajos: Korvin Sándor

konyhái) naponta egyszer étkező értelmiségiek, a lassú éhhalált okozó nyugdíjak, Grivica s az ország dolgozóinak sokasodó sztrájkharcai, a hitleriznuts ura lomra jutása és a nyomában Közép- és Délkelet-Európában megerősödő fasiszta mozgalmak ugyanúgy hatnak rá, mint a fellendülő francia marxista esztétika s a modern művészeti és irodalmi irányzatok, egészen az akkor még virágkorát élő szürrealizmusig. S az élmények tömege természetszerűen nyilvánul meg kritikai munkássága sokoldalúságában és sokszínűségében is. Első írásában a grafikus Katz László elindulását üdvözli.

1 Korvin bírálata hűen tükrözi a nyugati marxista esztétikának a harmincas években megindult forrongását, amely az „új-tárgyilagosság" irányába haladt. A „mágikus" realizmussal, az irreális irányzatokkal és avantgardizmussal szemben az új-klasszicizmus és újtárgyilagosság irányai nyernek teret, amelyek Korvin megjegyzése szerint „minden kitisztulatlan mivoltuk ellenére kifejezői annak a folyamatnak, amely a szemléleti immanencia s a tapasztalati valóság talajára áll". Az akkori idők útkeresését és sok tekintetben még meglevő bizonytalanságát, valamint bizonyos tudományokkal szembeni merevséget tanúsítja Korvin második cikke, amelyben a magyar népiesek néprajzkutatási módszerét bírálja.

2 Meglehetősen merev szemlélettel kritizálva, nem veszi észre a szegedi fiatalok s általában a még óvatosan, de már a néprajz és szociográfia felé forduló magyar népiesek kutatásainak és alkotásainak az adott körülmények közötti viszonylagos haladó jellegét. Párhuzamot vonva azonban a szocialista és kapitalista világ között, Korvin bátran azt állapítja meg, hogy amikor a magyarországi kapitalizmus elpusztítja a népi hagyományokat, ugyanakkor a „mai Oroszországban a népi kultúrák egyenesen szorgalmazott, soha nem tapasztalt bőségü virágzása" megy végbe. Amit Korvin ebben a cikkében felvet, az lényegében még ma is időszerű kérdés. Természetesen igaz az a megállapítása, hogy a kapitalizmus városfejlődése elpusztítja a népi hagyományokat. De az is kétségtelen, hogy a fejlődés következtében a szocialista társadalomban is eltűnnek a népi hagyományok régi formájukban. Ma továbbélnek, akkor az magasabb rendű művészi formák között történik vagy stilizáltán. Ami a költészetet illeti, Korvin világosan állapítja meg, hogy „minden jellegzetes arcvonású kornak más és jellegzetes a népköltészete". Konkrétan azonban — amint már említettem — a kérdést itt azzal intézi el, hogy a néprajzkutató az „úri osztály" embere s annak a célkitűzéseit szolgálják kutatásai. Bármennyire is óvakodott a proletkulttól, Korvinnál ebben a kérdésben mégis ez a hatás érződik halványan. A festészet és az etnográfia után egy magyar és egy angol regényről ír kíméletlen véleményt. Márai Sándort azért gúnyolja, mert a kutyájáról Irt akkor, amikor az emberek tömege nyomorban és munkanélküliségben él.

3 D. R. Lawrence könyvének

4 világszemléletével nem ért egyet, de értékeli irodalmiságát, szerinte a könyv „irodalmi mestermű", bár megkerüli az igazi szociális problémát. „Az ember felszabadulását ó sem a társadalmi forradalom benső felszabadító erejében, hanem a társadalomból való kiszakadás mithoszában keresi". Korvin Sándor azonban figyelemmel kíséri a politikai élet alakulását is, különösen a fasizmus előtörését és szellemi terjeszkedését. A romániai sajtót figyelve s a vas* ' A festő is közöttünk él. Korunk, 1933. ian. 82 -83. Romantikus etnographia Knrunk, 1933. fenr 169-170. •Csutora Korunk, 1933. márc. 260. 1 Lad

V Chatterlay szeretője Korunk, 1933. júl.-aug 773 774 364