Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Jordáky Lajos: Korvin Sándor

gárdista, kuzista és korporativista mozgalmak gazdasági, politikai és világnézeti programját vizsgálva már 1933 nyarán rendkívüli éleslátással hívja fel a baloldali erök figyelmét arra, hogy ne becsüljék le a jobboldali mozgalmak kialakulható tömegerejét se. „Az alakuló román középosztálynak még nyugvópontra nem jutott mozgása a parasztság és az uralkodó rétegek között sokkal nagyobb horderejűvé teszik a romániai jobboldali mozgalmak jelentőségét, mint ahogy általában felbecsülik."

5 Korvin Sándor 1933-ban egy időben ismerkedik meg a polgári társadalom nagyszerű szellemi alkotásaival és a tőkés kizsákmányolás borzalmaival. André Gide regényei és a munkanélküliség, a versek dallama és az éhséget alig csillapító darabka kenyér, a nyugati kultúra és a munkásokra nyitott sortüzek, Thomas Mann hazájából való emigrálása és az égő Heine-kötetek, fények és árnyak formálják gondolkodását. És 1934-ben az élmények és gondolatok gazdagságában és bonyolultságában kezd kibontakozni a költő, aki évente nem ír féltucat versnél többet s ugyanannyit fordít francia és román költőktől. Az a két-három éven át alkotott tucatnyi vers azonban remekbefaragott műalkotás, a valóság és költészet, a szó és tett szintézise. Mindössze négy versét publikálja 1934-ben. Az elsőben — Géptájakon - nemcsak a munkásság felfedezésének az élménye, hanem a költő sorsa és feladata felfedezésének az élménye is tükröződik: „Nem oly nagy kár, ha odavész 1" Lám ez a sorsod munkáskéz. A te kezed, az én kezem; kezünk, a mindig tettre készl Tied kalapácsforgató; enyém munkátlan tollfogó . . . Hiába kedv, hiába ész, szemed itt akármerre néz, — akárcsak fölös alkatrész: „Nem oly nagy kár, ha odavész 1" Itt ez a sorsod munkáskéz. József Attila hat rá? Bizonyára. És Aragon is. És Francis André, Roger Arquier s a francia avantgardisták, akiket fordít. De mégis már ebben a versben is benne van az a sajátos szín, amely néhány versével modern költészetünk legjobbjai közé emeli. Az új tartalom, a termelés sötét és nyomasztó légköre s a dolgozó emberek nyomorban is vágyakozó és izzó hite, új formát követel, s úgy érzem, hogy Korvin hosszú verssoraiban találja meg a mondanivaló legkifejezőbb formáját: A kori - e könyörtelen század arculata ez; sem rút, sem szép, ha nézed im acélos homlokát és rőt kürtök fölött ziláltan fölkavargó szétborzolt, [sötétlő hajzatát... A vasbeton töltés, a széntörmelék-hegyek, a vágányok, a magasló víztornyok, olaj és gyárak mögött azonban emberek vannak, a termelők, akikkel kapcsolatban a költő maga kétkedve teszi fel a kérdést: Tán azt hiszed, hogy emberi sora vagy otthona? •A romániai jobboldali mozgalmak. Korunk, 1933. jún. 583 - 585.