Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Jordáky Lajos: Korvin Sándor

Elkezdtünk beszélgetni, kerülgettük a témákat, amelyek percről percre sokasodtak. A drótkerítésnél állottunk, ahonnan láthattuk a lábaink előtt elterülő történelmet. Kolozsvár egymás mellett sorakozó és egymásra hányt régi épületei, a főtéri és a Farkas utcai templom, Mátyás-király szülőháza, a régi várfal maradványai, a még egészen új katedrális, a sétatér, a Feleki-tetőtől Bükkig húzódó erdők és domboldal — megnyitotta szíveinket. S amikorra felfedeztem a Pasteur-intézettől jobbra a Holdvilág és Kőkért utcát, a régi Kolozsvár Szén utcáját, a szülőházat, a gondokkal és sokszor nyomorúsággal terhes, de mégis boldogsággal teli gyermekkor színhelyét, ő pedig a távolba nézve Nagysomkútra emlékezett, akkorra már barátokká is váltunk. Talán ez a gyermekkori emlékezés hozott közel egymáshoz bennünket. Talán az, hogy megéreztük egymásban a szülőföld szeretetét, a dombjainkhoz és Iapályainkhoz való őszinte ragaszkodást, Budai Nagy Antal román és magyar jobbágyainak, a Dózsát támogató polgároknak, Dávid Ferenc babonáknak hadat üzenő népvallásának, Apáczai Csere János racionalizmusának, Misztótfalusi könyvnyomdájának, Cosbuc földre éhező parasztjainak és Ady minden elnyomottat és magyart-románt egymásraölelő vágyának a gondolatait és hitét. Talán az is segítette két ember találkozását, hogy ezt a történelmet mindketten a szocializmusban kívántuk folytatni s a külvárosok népében láttuk azt az erőt, amelynek az új történelemben ezt az új missziót el kell végeznie. Alig voltunk húszévesek. Izgatott Marx és Engels, de Lenintől alig ismertünk valamit. Kautskyról vitatkoztunk és az ausztro-marxistákról. Azután Gorkijról és Shawról, Marcel Proustról és André Gide-ről, a transzilvanizmus reakciós és haladó apostolairól beszélgettünk, a magyar-román-zsidó sorsközösségről álmodoztunk az eszmék képzelt világában s a magyar-román-zsidó gyűlölet okait vizsgálgattuk az élet mindennapjaiban. A barátkozás első szakasza néhány napig tartott s annak egy nem várt, de mindenesetre kellemes esemény vetett véget. Hazaengedtek a katonaságtól, azzal a megokolással, hogy a magyarokat és zsidókat nem képezik ki fegyverforgatásra. Egy évre szabadságoltak s többé valóban nem is hívtak be. Hónapok teltek el ezután s csak futólag találkoztunk. Az „Ursus"-söröző melletti újságkioszknál, a baloldaliak utcai találkozóhelyeinél nézdegéltük a nyugati kommunista és szocialista lapokat és folyóiratokat. Egyszer azután-talán 1934 nyaránfelmentem a Korunk szerkesztőségébe, ahol éppen Korvint is ott találtam. Később ó kezdett feljárni Farkas utcai kis lakásunkba, talán akkor, amikor a régi magyar színházat szorgos kezek éppen bontogatták. A többi egyelőre nem fontos... Egy tró elindul Korvin Sándor 1933-ban kezdi meg működését a Korunknál, amikor Gaál Gábor a folyóiratot mind határozottabban igyekszik a dialektikus materializmus és a szocializmus irányába állítani. Gaál Gábor mellett a szerkesztőség egyetlen tagja Korvin Sándor, aki kéziratokat olvas, nyomdai korrektúrát végez, figyelemmel kíséri főleg a francia folyóiratokat - amelyekből az irodalmi szemle rovatba sokat fordít s a főszerkesztő távollétében fogadja a szerkesztőséget felkereső munkatársakat és olvasókat. Egyidejűleg megkezdi irodalmi tevékenységét is, egyelőre mint kritikus. Amikor Korvin Sándor első írásaival jelentkezik, a nagy világválság még tart. A tömeges munkanélküliség, az állandó fizetésredukciók, a havat lapátoló és ínség-