Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Kiss Ferenc: A szocialista kritika történetéből

jét. Nacionalista és reformista hajlamaikat ó sem kímélte, de olyan elmélyült figyelemmel, olyan teljes szellemi vértezetben és olyan felelősséggel vitázik velük, ahogy olyan partnerekkel szokás, akikkel holnap és holnapután is számolni kell. ő is óv a fasizmus járványától, de hogy a jobbak lezüllése már csak hajszálakon múlna, ezt talán csak legelkeseredettebb pillanataiban gondolja,*

1 mert nyilván tudja, hogy az igazi tehetség nemcsak eredeti látást és írni-tudást jelent, de hűséget is önmaga jobbik részéhez, a szellem önellenőrző fegyelmét, szomjúságot a tisztaságra, vágyat a megigazulásra. Igazi tehetség ritkán bukhat el véglegesen — ha jól megnézzük a kivételeket, erősítik az elmondottakat — s ezért, aki ismeri a tehetség természetét, százszor megfontolja, mielőtt felégetné a hozzá vezető hidat. Az ellentétes kritikusi típust Molnár Erik bírálatai példázzák. Mert Illés Béla pl. bárhogy gyanakszik is a Puszták népe írójának gondolkodására, művészete előtt kalapot emel, és ha Veres Pétert önkényességre csábítja is a maga tudása és improvizáló hajlama, de azért a művészi munka értékét egészen ő sem szeretné elvitatni. Molnár Erik következetesebb. Mindig határozott, mint aki birtokában van mindannak, ami fontos. Ami ismereteivel egybevág, azt helyesli, ami nem, azt elveti. Meglepetésre nem számít, megrendülést nem érez. Jelzi álláspontját, mint egy műszer. Nem egy objektív közlésforma lehetséges változata ez, hanem a közgazdász szemlélet természetes nehézkessége az irodalomkritika terepén. Ott van elemében, ahol az alkotások elméleti vonatkozásait bírálhatja, ahol tételes nézetekkel áll szemben, ahol a fogalmak logikai rendjét boncolhatja. A művek lényegesebb része, maga a leírás vagy az ábrázolás és az ebben önkéntelenül nyilvánvaló erkölcsi-szellemi minőség, tehát a tehetség belső szféráinak tartalma alig érdekli. így eshet meg, hogy például Az Alföld parasztságának ama fejezetében, melyet a Korunk mintaként közöl, ő a fasizmus jeleit véli lényegesnek, s hogy a Számadásra] elsősorban a mű utószavában kifejtett nézetek alapján alkotja meg lesújtó ítéletét. Alapja annyi, hogy Veres Péter itt - és másutt is - sajnálatosan a faji jelleg tudatosításáról beszél, amikor valójában az osztályöntudat vagy a nemzeti jelleg problémáira gondol. Többnyire ilyenféleképpen: „ ... nem tudom megállni - írja Gorkijról —, hogy meg ne jegyezzem: mennyire orosz. Nacionalista íróink, kritikusaink ... még ebből a három elbeszélésből is megláthatják, hogy mesebeszéd az, hogy csak a »nemzeti« világnézetű írók fejezhetik ki fajtájuk lényegét. Mert a marxista és »nemzetközi« Gorkij bizony oroszabb, százszor oroszabb, minden »nemzeti« epigonnál."*

2 A csendőr- és rendőrjelentések kommunizmust észlelnek ebben. Molnár Erik és mások fasizmust, az élelmesebb nyilasok némi alapot a közeledésre, esetleg az ügyes hitelrontásra. A lényeget Bálint György értette. 0 is látta az elmélkedő részek zavarait, de ő itt is az egészre figyelt, a feltáruló élet kegyetlenül egyértelmű logikájára. A csendőrpofonok és a hagymán-kenyéren való aratás logikájára. „Elvi fejtegetései helyenként kissé hiányosak... másutt Pedig talán részleteiben vitathatók. De az életábrázoló fejezetek minden sorából tisztán és élesen rajzolódik ki Veres Péter ideológiai vonala." A Számadás 1955-ben kevés módosítással ismét megjelent. A Molnár Erik jelezte fertőzöttséget senki sem észlelte benne. A foltok csak azért tűnhettek el nyomtalanul, mert a könyv szelleme, belső struktúrája ép volt. És érdekes, hogy Bálint György már első olvasáskor felismerte ezt: „Veres Péternek sohasem kellett felemelkednie, mert szelleme kezdettől fogva olyan volt, mint ma. Csak táplálnia kellett ezt a rugalmas, életerős szellemet."

40 •'üzenet, 1939. 4. sz. 115-116. "Gondolat, 1937. 2. sz. 130. *' I. m. II. 333. 18« 275