Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919
SZABOLCSI ÜÁBOR A MAGYAR SZOCIALISZTIKUS NOVELLA KEZDETEI 1900-1919 A magyar szocialista novellairodalom kezdeteinek a megjelölése, a munkásmozgalom lapjai körül kibontakozó irodalmi csoportosulások tevékenységének teljes feltárása még sok munkát igényel. Úgyszintén nem könnyű feladat az első irodalmi kísérletek néhány esztendeje után 1905-től kibomló gazdag tárcanovella-irodalomból a szocialista jellegű írások kiválasztása, a különböző irányzatok megkülönböztetése. A Népszava a kor szinte valamennyi számottevő novellistáját, költőjét foglalkoztatta, széles irodalmi mozgalom megteremtésére törekedett. Abádi Imrétől, a kispolgári Budapest és a zsidó félproletár családok életének kiváló ismerőjétől és sokszor frappáns, csehovi ábrázolójától, Adytól, akinek — Bresztovszky Ernő szavaival — „lírai novelláiban" az ember iránti szeretet és az emberi világgal szembeni harag kettős prizmáján át mély lelki és társadalmi betegségek, a test és a lélek szenvedésének gyötrelmei tárulnak fel, Barta Lajos kemény naturalizmusán, Nagy Lajos nosztalgikus, szomorú, még nem lázadó tűnődésein át a Nyugattól érkező Kosztolányi játékos líraizálásáig, Csáth nyugtalan lélekrajz-igényéig, mindent össze akar terelni, egybe akar ötvözni a Népszava művészi mozgalma a kor magyar irodalmából. Ki dönti el a lapok, folyóiratok hasábjain a múltból elénk táruló akkori jelenből, hogy ami akkor a szocializmus irányába hatott, ami segített a szocialista mozgalomnak, az ma szocialistának nevezhető-e? Mi az azóta eltelt idő tapasztalatával és egy esztétikai szemlélet-korlátozottságon átesve, azzal még ma is küzdve nézzük a fél évszázada zajlott mozgalom életét. Tudjuk - már akiről tudjuk -, ki bukott el, ki lett halálig hü, s ki állt félre fáradtan, csalódottan. Jónéhányan vannak, akiknek írásaiból, közlésük gyakoriságából, sokoldalú tevékenységükből fölmérhető, hogy jelentős szerepük volt a munkásmozgalom mellett kialakuló művészeti mozgalmakban, de nevük, emlékük elsüllyedt a polgári irodalomtörténetírás morgue-jában. Tevékenységük tényeinek föltárása, kritikai értékelése a magyar szocialista irodalom első fellendülésének időszakáról ad a későbbi korok elemzéséhez is hasznos képet. 1 A magyar munkásmozgalom szellemi életében 1905-től, a Népszava napilappá válásától találkozunk szervezett, céltudatos müvészetpolitikai tevékenységgel. 1905-ig Thury Zoltán, Naszódy Zsigmond, Csizmadia Sándor írásai, s ötletszerűen közölt fordítások jelentik a Népszava irodalmi anyagát. A tárcarovatot sokszor poli1 A korszak értékelésének eddigi jelentősebb tanulmányai: KABOS ERNŐ: A Népszava olvasótára 1907- 1908-ban. -Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből, öp. 1902. 14-59. - KABOS ERNŐ: Révész Béla. = Arcképek a magyar szocialista irodalomból. Bp. 1967. 28 - 39. - KIBÀLY ISTVÁN: A Népszava-vita. Kritika, 1907. 11. sz. [?- PANDIPAL: Irodalmi háborgás és szocializmus. Fórum, 1949. 1. sz. 13-26. IV>MI/,H ALADÁR: Gyulaitól a marxista kritikáig. Bp. 1966. - BESSENYEI GYÖBOY: l-r' p . s n zava Y' tá J a Ac| y Endréről és a modern magyar irodalomról. Magyar Tudomány, •«SD .SZ- - J ÓZHE,P FARKAS: Barta Lajos. Arcképek a magyar szocialista irodalomból. Bp. 1967. 40 - 51. \
