Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Szabolcsi Gábor: A magyar szocialisztikus novella kezdetei 1900—1919
tikai művek folytatólagos közlésére használják; 1899-ben pl. a tárcarovatban jelenik meg Paul Lafargue műve: Idealizmus és materializmus a történelemben s Csizmadia Sándor fordításában Engels nagy tanulmánya: A német parasztforradalom; 1903ban Bebelnek a stuttgarti német pártkongresszuson mondott beszéde, Marxnak a szabadkereskedelemről 1844. jan. 9-én, a brüsszeli demokrata-körben mondott beszéde, a XIII. Leó enciklikájának, a Rerum Novarumnak s az egyháznak politikai álláspontját támadó tanulmány — s más, politikai írások. A kevés eredeti szépprózát az igénytelenség jellemzi, Molnár Ferenc regényének A bűnös városnak 1 / 2 * kivételével, amit 1903-ban közölt folytatásokban a Népszava. Zola, Roberto Bracco, Anatole France, Edmondo de Amicis, Csehov, Hallström, Francois Coppée — a fordítók megnevezése nélkül közölt — írásai mutatják a világirodalmi tájékozódás igényét, de esetlegességét is. A munkásmozgalomban a szakegyleteket egységesítő pártmozgalom még fejlődésének első lépéseit teszi. A Népszava kis terjedelméből is sokat foglalnak el a szakegyletek közleményei, melyek a szakegyesületek kulturális tevékenységét ismertetik, propagálják. E szakegyleti széttagoltság akadályozta az országos vezetésű mozgalom létrejöttét, sokáig fékezte a munkásmozgalom politikai forradalmasítását, s átörökített opportunizmusa döntő pillanatokban vezetett megalkuváshoz. A kulturális tevékenység - e szakegyletek legpozitívabb munkássága - a szakegyleti előadások, a szakegyletek könyvtárhálózata betűre, sajtóra éhes munkásságot nevelt. A Népszava napilappá válását, a vidéki munkássajtó próbálkozásait ez a kulturális mozgalom követelte ki, s ez a mozgalom nevelt kádereket, akik e rendkívül nehéz helyzetben, súlyos elnyomás alatt szerveződő pártmozgalmat néhány év alatt tömegpárttá növelték. Tragédiájuk, hogy nem mertek élni az általuk teremtett fegyverrel: a párt forradalmi erejével. A magyar irodalom fejlődésére a mozgalomnak eleinte nincs befolyása. Az irodalom fő fejlődési vonalával: A Hét, majd a Nyugat körül tömörült modernekkel 1905ig nincs érintkezé' ben. Ennek oka részben a mozgalom általános kulturális helyzetéből, egyenetlen színvonalából, kevés esztétikai érdeklődéséből, de abból is magyarázható, hogy a munkásmozgalom irodalmárai forradalmár költőnek, elődjüknek, követendő példának egyedül Petőfit tekintették, s ha valaki a munkásmozgalom soraiból költővé lenni vágyott, ezt csak Petőfi követésével gondolta elérni. A német munkásmozgalom munkásköltőinek mintája is a népi formájú, egyszerű, közvetlen, direkt költészet megvalósítására sarkallt, a kevés novellát pedig a népies parasztnovella, illetőleg a német munkásirodalomban is uralkodó naturalizmus hatása jellemzi. Az 1903-tól egyre gyakrabban szereplő Csizmadia, aki a munkásmozgalom neveltje, eszes, alkotó kedvvel és erővel is rendelkező paraszt-proletár, sikerrel valósítja meg a Petőfi-ideált a költészetben, s a parasztnovella szocialista ágának is jelentős alkotója, ez is magyarázza talán, hogy munkásmozgalom kulturális-művészeti mozgalmának és a modernek közötti találkozásnak Csizmadia legélesebben föllépő ellenzője. A munkásmozgalom sajtójának történetében az 1905-ös az első olyan év, mikor a mozgalom művészeti-kulturális tevékenységében a tudatosulás, és ugyanakkor a polarizáció megfigyelhető. Ekkor Csizmadia vezeti a Népszava kulturális rovatát. 2 »' A MOLNÁR regénye Éhes város címmel már 1901-ben megjelent könyvalakban. 1 Csizmadia első irodalompolitikai cikke 1903. febr. 19-én jelent meg. Lampel Róbertról írván, egyik legfontosabb kritikai észrevétele: „Nemcsak az a bizonyos megnevezhetetlen íz hiányzott velőié, hanem hiányzott az őszinteség is, mely a költeményt proletárkölte-
