Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Kiss Ferenc: A szocialista kritika történetéből
Néhány mesteri szociográfia ! — Ha keressük a hidakat, a közelítés indítékait, melyek révén marxisták és nem marxisták egymáshoz közelebb jutottak, a VII. Kongresszus irányelvei mellett, elsősorban ezekre a szociográfiákra, ill. szociografikus jellegű művekre kell hivatkoznunk. Főleg a Puszták népére, Az Alföld parasztságára, a Viharsarokra, A tardi helyzetre, a Néma forradalomra, a Bűntudatra, a Futóhomokra s az Egy parasztcsalád történetére. Hogy az adott társadalom velejéig romlott és igazságtalan, a kommunisták számára közhelynek számított és szilárd elgondolásuk volt a megoldást illetően is. S minthogy a hazai közvélemény ez iránt nem mutatott kellő fogékonyságot, sokan értelmetlennek látták a számukra régen evidens igazságok ismételgetését. Pedig a VII. Kongresszus sürgette a hatékony frontnyitást. — Ekkor indult meg a szociográfiák sorozata s általuk jóval kedvezőbbek lettek a harc feltételei. Hatásuknak az volt a titka, hogy teóriák helyett az életet beszéltették. Elemzéssel és megjelenítéssel, dokumentációval és önvallomások révén, de mindig szoros életközeiből és idéző erejű hitelességgel. Nem vitatkoztak, a lélek centrumába hatoltak, s az untalan ismételt igazság elnyomásról és kizsákmányolásról e müvekből olyan gyötrelmes érzékletességgel tört rá az olvasóra, mint a fuldoklás. A rendszer vétkessége a nemzeti lét összefüggéseiben került mérlegre bennük, s az eredmény a nemzet jövőjét tette kétségessé. A sokféle álutakon tévelygő értelmiséget a feltámadt veszély-érzés: az utolsó óra félelme a végső, a legizgalmasabb kérdés elé kényszerítette. Ahhoz a ponthoz, ahonnan tovább menni a tudományos szocializmus nélkül már nem lehet. Hiszen hogy e könyvek ilyen irányba vittek, az maga is összefüggött azzal, hogy szerzőik zömét korábban szorosabb-lazább kapcsolat fűzte a munkásmozgalomhoz. A nyitott szemű marxisták — Révai, Bálint György, Balogh Edgár, a Gondolat s a Magyar Nap szerkesztői s némi késéssel Gaál Gáborék is - felismerték, hogy ezek a művek nemcsak a közönyösekre és a tévelygőkre hatnak eszméltetőleg, de nyereséget jelentenek a marxisták számára is, mert élettel tölthetik meg a szikkadt elvi kereteket, a veszteglő ügyeket a friss aktualitás izgalmával telíthetik. A súlyos, a nyers, a sűrű realitás után való kielégítetlen szomjúság a szociográfiákban a keresett forrást véli megtalálni. „Elismerem; — írja Bálint György — hogy sokszor tökéletes esztétikai megoldás nélkül és néha talán tudományos módszerezés nélkül tálalja elénk a nyersanyagot, a valóságot. És mégis be kell vallanom, hogy — már jó ideje — főként az ilyen írások tudnak igazán megrázni." 39 És az írások olyan bőséggel jöttek, mintha a többszáz éves szolgaság minden gyötrelme most szakadt volna fel. S minden új mü új oldalait, új rétegeit tárta fel az egyazon nyomorúságnak, és mindenik új írói jellemet revelált. A zaklatott vagy fegyelmezett sorok mögött mindig érezhetően ott állt, elszánt és béklthetetlen vádlóként, az üggyel összeforrt vagy az osztállyal azonosult s/er/ö. \ jobboldal támadásai s a megindul., bírósági ••!járások kö/epette még mii vánvalóbbá lett, hogy ezeket az írókat nagyon komolyan kell venni. Megváltozik a velük való viták hangneme. A tanáros fölényt a küzdőtársnak kijáró megbecsülés váltja fel, az önelégültséget pezsgő nyugtalanság. Balogh Edgár a marxista kritika érveit fedező szociálisa alkotások hiányát teszi szóvá. 40 Cikkek sürgetik Szlovenszkón is a népiek példájának követését. 41 A Magyar Nap széles" I. m. M. 341. •"Magyar Nap. 1937. ápr. 21. 41 Korunk, 1937. 2. tz. 115.
