Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Ferenczi László: Szocialista művészetszemlélet a II. Internacionálé korában

művészet nem jöhet létre, mert a burzsoázia már nem, a proletariátus még nem képes nagy alkotásra. Vandervelde hasonlóan vélekedett. A liberális Ignotus pedig azt vallotta, hogy a költő elvesztette vezető szerepét. A politikában már nem lehet útmutató, és ironizálva azon, hogy Anatole France — akinek regényírói kvalitásait nem tagadta—a szocializmus eszméi felé tendál, kifejtette, hogy a l'art pour l'art a politika és művészet szétválásának következménye. Szerinte — Adyval és Pogánnyal éppen ellentétesen — a „mai gondolatvilágra legnagyobb hatás-t" gyakorló Ricardo és Marx „gyilkos analízise" megférhetetlen a „költői szintézissel".

43 (Ady és Pogány egyébként sohasem tartották egyenértékűnek Ricardót és Marxot.) Ignotus a „mai világ"-ot a „negyedik rend világá"-nak tekintette, a kor művészetét viszont polgári természetűnek és a polgári osztályhoz kötöttnek. Úgy vélte továbbá: a munkásosztály, miként felszabadulását, úgy a művészetben való felemelkedését is csak önmagának köszönheti majd „s mint ahogy felszabadulásával az emberiséget, művészetével a művészetet viszi a megváltás felé". Ignotust esztétikai érzékenysége és liberalizmusa vezette el ahhoz, hogy a munkásság kultúraformáló erejét meglássa, a politikaitársadalmi kérdések elsősorban esztétikai vetületből foglalkoztatták. Nemcsak Ady költészetéért, hanem Garami színdarabjaiért is esztétikai okok miatt verekedett (felfedezte az új környezet, új figurák esztétikai értékét). Bóka László Ignotus-tanulmánya után nem szükséges bizonygatni, hogy Ady forradalmi költészetének lényegét soha nem értette meg, tehát annak a költőnek a művét, aki a politikát és a művészetet újra egységesíteni tudta. Ignotus a maga liberális módján a szocialista Mehring tételeit látszik igazolni a kor átmenetiségéről, a nagy művészet hiányáról. És még egy példa. Ady nem sokkal proletárversei és az Irodalmi háborgás és szocializmusban kifejtett nézetei előtt 1906-ban így írt: „Csak művészt termelni: ez balga luxusa volna ez idő szerint még a szocializmusnak. Talán lehetetlenség is. Minden új művészet ma még szükségszerűen s kényszerűen polgári művészet. Még ha ostromolja is a bourgeoisi-et. Majd lesz valamikor igazán új művészet. Majd valamikor, ha elnémul a vad harc s a szocialistáknak nem kell fegyveresen s tábortüzek mellett virrasztaniuk."

44 Feltehetően Mehring hatása nélkül Ady itt részben mehringi nézetet vall: a szocialista művészet a szocializmus győzelme után valósul meg. Az Anya megjelenésének évében írta e cikkét, alig valamivel az Illés szekerén proletárversei előtt. Mehring is, Vandervelde is, Plehanov is, de részben Lunacsarszkij is, Ady is, Ignotus is átmenetiséget és vákuumot éreznek. (A Gorkij-művek elemzésén felnövő esztéta: Vorovszkij — nem.) A vákuum-hangulat az I. világháborút megelőző másfél évtizedre jellemző. A kortárs még mindig szimbolizmus, posztszimbolizmus, parnaszszizmus, szimbolizmussal keveredő naturalizmus különböző iskoláinak virágzását látja. Lapozzuk végig Kosztolányi 1913-ban megjelent Modern költök című fordításkötetét. A bemutatott költők túlnyomó része ma már aligha kelt visszhangot. France és Ibsen, Tolsztoj és Strindberg ugyan még élnek, de már a régi generációhoz tartoznak. Látszatra jogos Mehring vélekedése: a polgári művészet képtelen új felvirágozásra, de a nagy proletárművészet még nem érlelődött meg. Mehring már írt az Éjjeli menedékhelyre, de e dráma a Vadkacsa ibseni szimbolikája nélkül elképzelhetetlen, nem véletlenül tapogatódzott tehát a német esztéta Maeterlinck felé. 1906 az Anya és az Új versek éve. De Ady kötetében is még mennyi • IONOTUH: Vezérek nélkül. - Kísérletek. 1910. 123. 41 Anv: A Le Foyer ügye. Párizsban és napfenyországban. Bp. 1949. 136.