Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Ferenczi László: Szocialista művészetszemlélet a II. Internacionálé korában
reá figyelmes, és eszméit, odaértve történelmi felfogását is, népies kiadványok nálunk szokatlanul nagy körben terjesztették el." 28 Tisztelői közt Márki Jászit és Somlót, ellenfelei közt Jehlicskát, Horváth Jenőt, Hornyánszky Gyulát és Palágyi Menyhértet említi. A maga álláspontját így foglalja össze: „Azonban nálunk is meg kell becsülni a történelmi materializmusnak azt az érdemét, hogy a történelmi gondolkodás terét kibővítette, s új világnézetekkel gyarapította, amennyiben fölismerte, helyesebben szólva minden eddiginél jobban kiemelte a gazdasági erők nagy jelentőségét. Túlzott abban, hogy csak ezeken nyugszik a társadalom élete; de van igazság abban, hogy a társadalmat átalakító erők közül az osztályharcok a leghatalmasabbak." 27 A marxizmus tehát az általános műveltség körébe tartozik, Ignotuséba, Jásziéba, az ifjú Lukács Györgyébe, Márki Sándoréba egyaránt, és ezt tanúsítja Szabó Ervinnek Jászi körére gyakorolt hatása is. Bóka László írta Ignotusról, hogy „Marx és Ricardo benne mindig minőségi egységben él". 28 Szavai általánosíthatók: Marx már a szociológiai műveltség tartozéka, de még korántsem központi tényező. A magyar gondolkodás történetében nem Pogány József az első, aki Marxot a 19. század reprezentatív filozófusának tartotta, ettől nyilvánvalóan a Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalapítói és első vezetői sem idegenkedtek. De ő az első — Diner-Dénessel együtt —, aki a marxizmus középpontba állításának tudománytörténeti és irodalomtörténeti következményeit levonta, aki ennek megfelelően átértékelte a 19. század történetét, és aki a munkásmozgalom harcait és az irodalomtudomány marxizálását egységben szemlélte. Marx világtörténelmi jelentősége — mondja Pogány — a szocializmus és a munkásmozgalom egységesítése. Darwin-tanulmányában írja: „A 19. század egész gondolatépületének két hatalmas építőmestere van: Darwin és Marx. Megszámlálhatatlan ma már azoknak a száma, akik téglát hordtak vagy kőkockát hengergettek ennek a csudálatos palotának a megépítéséhez. Minden tudós elhozta a maga adatait, minden feltaláló a maga gépeit, minden művész a maga érzéseit, de ezek csak oszlopai, termei és arabeszkjei ennek a gondolatépületnek, a szerkezet, az alaprajz, a felépítés módszere Darwin és Marx munkája. A fejlődés nagy gondolata — ez Darwin és Marx alkotása Először formulázódott meg tudományos teljességgel a kapitalista társadalom változhatóságának és az állati és növényi fajok változhatóságának az elmélete. Először történt meg, hogy a természettudomány és a társadalomtudomány belátta és be is bizonyította önmagáról, hogy történelmi tudomány... Hegeltől Marxig és Lamarcktól Darwinig fokról fokra ennek az eredménynek megteremtésén dolgozott minden tudományos haladás." A darwinizmus társadalomtörténeti jelentősége, hogy a természettudományok eredményei is a marxi gondolat igazát bizonyítják. Pogány ezért is tiltakozik Darwin tanainak Malthuséval való összekeverése ellen. Más természettudósok, Bölsche, Ostwald, Mecsnyikov vagy Kropotkin munkásságából mindig azt emelte ki, ami valamilyen formában természettudományos érvekkel támasztotta alá a történelmi materializmus tanítását. A marxi szintézist Pogány több ízben is hangsúlyozta. A marxizmus főforrásait a francia forradalomban, az angol kapitalizmusban és a német filozófiában látta. »• MÁKKI SÁNDOR: Történet és történetírás. Bn 1914 94 ,7 1. m. 96-97. 16 ^s* köv Á8ZLÓ: Ignotus és 3 ma 8y ar Politika. - Válogatott tanulmányok. Bp. 1960.
