Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Tálasi István: Barta Sándor
— ideológiáját, Kassák tanításait fújja fiatalos buzgalommal. Ennek az ideológiának a különutassága, a novemberben alapított Kommunista Pártétól eltérő volta most már egyre világosabban kitetszik. Kassékék a gazdasági és a politikai harcban, a „gazdasági kommunizmus" — amelyet az „irányzatos forradalom egyik stációjának", nem végcélként, hanem csupán eszköznek tekintenek — megteremtéséért vívott küzdelemben támogatják a kommunistákat, ezen a téren vezető szerepüket is elismerik, a kultúra — ezt a szót szélesebben értelmezik, mint általában szokás — területén viszont minden „párt- és osztályérdekeltségen túldobottan", a maguk útján kívánnak továbbhaladni, a maguk egyetemes eszményei felé 17 . Költészetükben — szemben a pártos kommunista költészet első magyar képviselőivel, a volt maista Komjáttal, Lengyellel és Révaival 18 - „nem egy tételekbe foglalt materialista filozófiát" szeretnének „művészetté hangsúlyozni", hanem „a szellem abszolút tisztaságát, az élet maximum pluszát" akarják a dolgozók lelkébe énekelni, a magukéból, „mint fölösleget, nekik, mint magasabb rendű életszükségletet"." Ideológiájuk 20 - szemben a pártprogrammal - inkább érzelmi, költői vízió jellegű, mitsem tudományos és praktikus. Tiszteletre és figyelemre méltó vonása a teljesség igényű, nemcsak egy szférára koncentrálódó ember- és életfelfogás, valamint a jelen és jövő dialektikájával való számolás, az előretekintő, távlatos problémaérzékenység. Ám eszményeik nehezen megfoghatók, elvontak, utópisztikus színezetűek, maximalizmusuk mögött ott érezni a konkrét gyakorlati lehetőségek és tennivalók felmérésétől való idegenkedést, individualizmusuk szélsőséges, anarchizmus felé hajló, minden kötöttségtől irtózó. Ami a költészet feladatáról vallott felfogásukat illeti: elvileg és hosszabb távon kétségtelenül igazuk van abban, hogy a szocialista költő hivatását nem a tételes tanítások versbeszedésében látják, ugyanakkor az ő ekkori költészetükben is sok a tételcsség, direkt szólamosság. A Tanácsköztársaság idején az aktivisták - köztük Barta - buzgón részt kérnek a munkából, önálló ideológiájukat azonban megtartják. A nézeteltérések vitát szülnek, s a belső, vagyis a forradalom táborán belüli véleménykülönbségek nyugodt tisztázására időt nem hagyó, feszült történelmi helyzetben a polémia elmérgesedik. Kassákék ragaszkodnak felfogásukhoz, a párt ideológusai is türelmetlenebbek leszKASHÁK LAJOS: Aktivizmus. Ma, 1919. 4. sz. 46-51; (Az 1919. II. 20-án tartott előadás szövege). - KASSÁK LAJOS: Kiáltvány a művészetért Ma. 1. világnézeti különszám; SZKLPÁL ÁRPÁD: Forradalmi művészet vagy pártművészet? Ma, 1919. 1. sz. 4-10. « Kassák Aktivizmus c. cikkében írja: „Az élet érdemessége a pártok spekulatív forradalmán túl, tehát a létezés forradalmának végnélküliségében van ... a nagyon sokak által végcélnak vallott kommunizmuson mint a legközelebbi fejlődési stáción, a szocialista ideál egyetlen reális fundamentumán túl, mi magát az alig körülhatárolható végcélt, a lelkében újjászületett embert zászlózzuk a forradalom elé . . . v ' »• Komját, Révai, Lengyel és György Mátyás még 1917 végén kivált a Ma gárdájából, egyértelműbben forradalmi világnézet és radikálisabban szocialista, politikai színezetű ars poétika programjával. 1918 Szabadulás címen antológiát adnak ki, 1919-ben Internacionálé címen folyóiratot indítanak. Lásd erről bővebben: J07SF.r FARKAS: A forradalmi szocialista írócsoport létrejötte 1917-1919. — Tanulmányok a magyar szocialista irodalom t< 'Unetéből. Bp., 1962. 60 - 82., továbbá: JÓZSKP FARKAS: Rohanunk a forradalomba. Bp. 1909. '.•<) 91. KASSÁK: Tovább a magunk útján. (L. 16. sz. jegyzetet.) "A Kassák-kör ideológiájának elemzését lásd BORI IMRK tanulmányában: Kassák Lajos az író. - BORI-KÖRNKR: Kassák irodalma és festészete. Bp. 1967. 9-159. Kassák és a Ma-gárda későbbi, forradalom utáni világképének és ideológiájának elemzését pedig lásd még: SZABOLCSI MIKLÓS: Fiatal eletek indulója. Bp. 1963. 520- 541.
