Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)
Tálasi István: Barta Sándor
cióba józanodásnak" nevezte volna. Az az új ideológia, 16 amelyet költészetével az „emberek méhkasos fejébe" akar „lopni", nem egészen a kommunizmus tanításai, a kommunista párt által vallott eszmék. Ezek propagálását a pártagitátorokra bízza. Különben is, — úgy ítéli meg ekkor — a kommunizmus programja csak a gazdasági élet megváltoztatására vonatkozik; az pedig — hiszi naivul — „könnyen megvalósítható". S kevés, nem lehet végcél. „Az egészséges gazdasági földszinten" meg kell építeni „a monumentális életet", az „új kultúrát". Ennek megteremtéséhez a „legkíméletlenebb" lelki anarchia kell. A rend, a tisztesség kapitalista érdekekből fakadó elavult fogalmak, a morál pedig „az a szó, amely a legilletéktelenebbül kér magának helyet az emberi szavak szótárában". „Az új kultúrában nincsenek törvények ... A gazdasági rend többé maga alá nem gyűrheti a tulajdonképpeni életet, a gondolat bekeretezhetetlen nekiszabadulását." Tehát a kommunista gazdasági rend sem. S az új ember Barta elképzelte ideálja? „Az állandóan forradalmi ember, aki mozgással rombol és épít, semmi fix ponthoz nem kötődik, eleme, mint legértékesebb életforma: inkonzekvencia." Inkonzekvencián itt nem egyszerűen következetlenséget kell érteni, hanem soha meg nem elégedést, szüntelen újat akarást. A művész feladata az, hogy ezt az életformát példázza, s a tömegekkel megkívántassa. Járjon az élen, s „horizontalan megsejtéseivel harangozzon mindig előtte a levegőnek". Valahogy így: AZ ÉLET 1 Az élet a labilitás, az akárhol fölterebélyesedés, az akármikor nótába zendülés, a hét vasárnapos hét, a nevetés, az ököl, a közei-messzi, a Szocializmus, Anarchizmus, bitós halál, És most képzeld el mindehhez a vizeket, de mindenütt, mindenütt a földön: az evezősök kedve pirosba zendíti a levegő ragyogó testét, képzeld a zöld mezőnyöket: metszetes testű atléták pukkanásig feszítik a mellüket, hogy elsőnek roskadjanak a célbírók elé, képzeld el, hogy otthon üresek a tág, hatalmas homlokú kórházak, a horizonton egészséges gyerekek sikoltoznak a kilóméteres hullámvasutakon, a hegyeken felrakétázik a fehérruhás lányok szabadult élete, a világ vacsoráján senkisem marad éhes, és mindenütt felzendülnek a hegedűk . .. ( Fiatalember ) így áradozik 1919 januárjában az életről. Lelkesen, a forradalom felszabadult légkörében megrészegedve. Konkrét, tudatos és érett elképzelése nemigen van, csak megható közhelyei. Fentebb ismertetett, merészen eredetinek tetsző, forradalmiságban még a kommunistákét is felülmúló koncepciója sem egészen egyéni leleménye, s csupán a megfogalmazás az övé. Az aktivista tábor - mondhatnánk: szabadcsapat" I *]? ? rta Sándor 1 Öl 8 /19* M világszemléletét főleg két cikke : a Szabadulás 1918 című antolóiit 'JJttWfátota (lásd 14. sz. Jegyzet) és „A kultúrájában forradalmasodon ember" című iejtegetései (Ma, 1919. 6. sz. 110-114; eredetileg előadás) alapián rekonstruáltam. Az Idézőjelbe tett kifejezések és mondatok a ket helyről valók. IPJ^ÍIV ak KK Í5ta t,1nor I9l8/l9-es ideológiája a következő cikkekben fogalmazódott meg it'gviiagosaoDan: KANNÁK LAJOS: Továhh « nummk »iHn Ma IQIH 12 >* II« no a magunk útján. Ma, 1918. 12. sz., 138-139.,
