Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Kovács Győző: Fábry Zoltán és az expresszionizmus

A testvéri kéznyújtás az emberirodalom programjának is szerves része lett. „Narcisszosz meghalt. Narcisszosz ember lett ... Narcisszosz víztükrében tízmillió emberélet bűnösen ömlött vére törölte le a szépség, önzés, kényelem és megszokottság önimádó képét, és húzta le a mélybe a kín, a vágy, az akarat emberéhez ... Az irodalom ma: emberélesztés. Az emberélesztés ma: jövőalapozás, jövőakarás ... Ezerkilencszáztizennégytől tizennyolcig együttes embertömeg élte meg együtt az embertelenséget, és mindegyik külön-külön az embert ... Irodalom 1914-től. Emberirodalom." íme: az antimilitarista, az antifasiszta Fábry Zoltán indulása. ,.Tízmillió halott: Búcsúzzunk ! Indulunk! Emberirodalom kezdődik."

19 E sorok már az Epistola in carcere et vinculis mondanivalóját is előre vetítik, amelyben Fábry Zoltán elveti az „ópium-álmok csendjét", szétveri a „boszorkányszombatokat" és „Narcissus-miséket", amelyben a „Narcissus-irodalommal szembe a fergeteget" állítja, az „öklös, napfényizzó új embert". Világot, vihart, próbát akar „emberkisebbítés" ellen. Fábry Zoltán az 1920-as évek második felében meghaladta az expresszionizmust: erőteljesen radikális korszaka kezdődött el 1926-27-tőI. Vitája Kassákkal (Sebezhetetlen menekülés, Tartalékaktivizmus) is erre utal. Stílusában persze, még sokáig, évtizedekig hordozta az expresszionizmus nyomait (a halmozás, a sok főnévi igenév, az emberi kiáltások stb.), de azok inkább agitatív jellegű, s mind szuggesztívabbá váló művészetét gazdagították, publicisztikáját színezték. Egészen késői írásaiban is fellelhetjük ennek számos nyomát, s az induló évek műveit ismerve válik világossá — a nem vele egyidőben induló kortársak számára is — a különféle irodalmi kapcsolatok, kapcsolódások, hatások, irodalmi rezonanciák számos vonása. Befejezésül hadd álljon itt néhány sor az 1924-es Ember irodalombul Olyannyira jellegzetes Fábry-fogalmazás, amely egyként mutatja az indulás éveit, a határozott hangvétel első jeleit, ugyanakkor erőteljesen kifejezi azt a Fábry Zoltánt is, akit később, esetleg a második világháború után (akár a Palackposta megjelenése idején) ismertünk meg. „Emlék: vetések égtek: a munka-ajándék gyalázatra pörkölődött az ember asztalán. Kordék, bőgő marhák, tátott szemű öregek, asszonyok, gyerekek futkostak megbomlott őrületben. Falak zuhantak, kémények meztelenkedtek, és a rendekbe sorakoztatott emberhad dübörögve, ütemesen húzott végig az elítélt földön. Millió bakancs, millió fej, millió fegyveres kéz, és a halál egyforma volt: a gránátok egyformán robbantak ... Láttad, nézted, és tudtál mindent! ... gyilkos vagy 1" ••Vö. Irodalmi Szemle, 1060. 6. sz. 485. 122