Szabolcsi Miklós - Illés László szerk.: Meghallói a Törvényeknek (Tanulmányok a szocialista irodalom történetéből 3. Budapest, 1973)

Tálasi István: Barta Sándor

TÁLASI ISTVÁN BARTA SÁNDOR (Portré- és pályaképvázlat) A két világháború közötti magyar szocialista irodalom egyik legizgalmasabb alakja, írói és emberi útja bővelkedik érdekes, olykor kiszámíthatatlan, meglepő fordulatokban. Mindjárt a kezdet kezdetétől. Pályafutása meghökkentő, de nyugtalan egyéniségére igen jellemző epizóddal indult. Hogy miként, Kassák tudósít róla önéletrajza hetedik kötetében.

1 A magyar avantgárdé vezére 1916 késő őszén „Szintetikus irodalom" címmel előadást tartott a Galilei-körben.

2 Beszédét - a Ma csoport, az aktivisták esztétikáját fejtette ki benne - parázs vita követte. Leghevesebben egy bodroshajú, indulatos és duzzadt ajkú fiatalember szónokolt az aktivisták ellen. Mielőtt mondandójára tért volna, belesüvítette a tömegbe: Barta Sándor vagyok. A hozzászólás szövege nem maradt ránk. Kassák csak néhány fölöttébb erős kifejezést idéz belőle, a tartalmát, gondolatmenetét nem adja vissza. Pedig érdekes lenne tudni, mit hányt az ifjú Barta a maisták szemére, milyen érvekkel támadta költészetüket. Mint a rákövetkező események igazolják, kirohanása kamaszos gesztus lehetett, lélektani okként féltékenység vagy - hogy freudi nyelven szóljak - afféle irodalmi apakomplexum húzódhatott mögötte. Mert a fiatalember akkor már maga is szorgalmasan írt, költeményei pedig Ady hatása mellett éppen az aktivisták ihletését mutatták. A vita után nemsokkal egy súlyosan bélelt borítékot juttat el Kassákhoz, tartalma három, „ceruzával telefirkált iskolai füzet". A bűnbánó, mégis dacosan kihívó kisérőszöveg: „Uram! Itt küldöm verseimet, netalántán, ha megfelelnének becses ítéletének, szívesen rendelkezésére bocsátom." Kassák a versekbe merülve rokontörekvéseket fedez fel bennük és elcsodálkozik a néhány napja „reakciósnak" megismert izgága ifjú különös tehetségén. Három költeményét hamarosan le is közli. 1917 elején tűnik fel először Barta Sándor neve a Mában.

3 Húsz éves ekkor. 1897-ben született a nagyvárossá fejlődő, rohamosan iparosodó Budapesten. A közvetlen környezet, amelyben felnő: zsúfolt pesti bérház. Szűk lakásukban tizen szoronganak. Édesapja szorgalmas, de nehezen boldoguló szabómester, hat gyermekre kellett keresnie. Olyasféle ember lehetett, mint írófia utolsó regényének, az Aranyásóknak Réti Márkja, kinek modelljéül szolgált. A kamasz Barta Sándor vonásaira viszont Réti Endre alakjából következtethetünk. Korán serdült, tüdővészre hajlamos fiú, aki boldog, ha ruhaszállítások ürügyén a városban •Egy ember élete. Bp. 1935. Pantheon. 24-25. - Kassák más helyütt, A magyar avantgárdé három folyóirata című visszaemlékezés jellegű tanulmányában is beszámol Barta indulásáról. Helikon, 1964. 2 - 3. sz. 235. » Az előadás rövidített szöveggel nyomtatásban megjelent. L. Ma, 1916. 2. sz. 18-20. • 1917. 4. sz. 54. Az elsőnek közölt versek: Evőé asszony, Oszi tónál, A sárkunyhók útrakelt lakói.