Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

magyarázzák mégiscsak a mi hegyeink leve ezzel is ahogy tudjuk támogatjuk azokat akik otthon verejtékezve kapálják mégiscsak a mi hegyeinket domboldalainkat kies lankáinkat lejtőinket nem felejtjük mi a nyelvet annak gazdagságát de nem ám kacsozzák a mi szőleinket könnyek is ütköznek ki egyik-másik szemből s finoman ott felejtődnek a hazafiság alkalmi emlékműveiként az orcán és koccintanak a vendéggel akiről nem is hitték volna hogy így ki tudja vágni a rezet hát igazán remekelt korához képest a fater milyen ízes magyarul mennyi leleménnyel furfanggal fortéllyal góbésággal ez a helyes kifejezés heherészik a könyveitgusztálva aztán vállonveregetve otthagyják az ősz mestert aki izzad és szorong és rühelli a prófétaságot és a könyvekkel való megalázó táncsicsolást a jó öreg táncsics mihály így csupa kisbetűvel így is jó neki ő szegény ő házalt így a könyveivel annakidején börtönből szabadultan köpenyébe köpönyegébe fogva hátára vetve cipelte vásárról vásárra majd köpönyegére teregetve árulta ő a mi koraleikünk ahogy ADY ENDRE a csupa nagybetűs ADY ENDRE nevezte a jó öreg táncsicsot hányinger környékezi amikor azon kapja magát hogy számigál számolgatja mennyit 9»7Ó ^