Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

hozott úgy angróban az egész papolás verses magamutogatás az egyazon puskaporral való sokadik azért mégiscsak éleslövészet legszíveseben kisomfordálna nemcsak a teremből de magából a világból is ha tehetné és fölsejlik előtte az a sokszor kigúnyolt bárgyú plakát miszerint vásároljunk könyvet a könyvesboltban és vásároltak vettek akkora éhe betűnek írott szónak nem volt eladdig és talán nem is lesz soha többé pedig akkoriban még a mindennapiért is hosszú sorokat álltak a népek uramisten csak nem a nyomorító hatalmakat könnyezi vissza az itt időzni már nem nagyon akaró lélek de csitt ahogyan a régi színdarabok is tanítják csitt nehogy meghallják mert akkor bizony felkopik majd a lélekhordozó álla senki de senki szóba se áll vele nemhogy munkát kenyeret az istenért ezt is nehogy meghallják mert ügyeletes fülek hogy egyik nagyhírű kollegám kifejezését vegyem kölcsön ügyeletes fülek mindig is voltak és lesznek is mert minden hatalom féltve-félti foggal és körömmel őrzi-védi a maga megkaparintott ját nemhogy pám-pám pá-pá-pám de még pellengérre is állíthatnak meg kell itt tagadni gyónni mindent én népem én vétkem én igen kis népem és ezzel szó bennreked lélekzet megszegik 77 <*?>