Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

JÓZSEF ATTILA SÍRDOMB A HEGYCSÚCSON A holtan megbántott Adyé Üveghegy ez. Ezerszínű üveg. Az ördög csuszkái oldalain föl-le. Hántott héjú szivekből ez a hegy Már régen épült. S énekelni megy Hajnalban ez a hegy a valisi földre. - Sej haj, meghalt!... O meghalt!... Hosszú csend. A hegy kigyúl és táncolni kezd aztán. Egy sírdomb meg a hegy csúcsára. Fenn, Ott fenn megáll. Lefekszik. Vértelen Fény lelke forrón leomlik az arcán. Hullámzik még és lépcsőkké mered. - A hegy csúcsáról nagyon messze látni, Fennebb, a hantról még messzebbre látni, Ki akar látni apró emberek? Csak csend. Es újból zeng, ragyog a hegy. 69