Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

JÓZSEF ATTILA ADY EMLÉKEZETE - Meghalt? Hát akkor mért ölik naponta szóval, tettel és hallgatással is? Mért békitik a simák alatt ómba' lány-duzzogássá haragvásait? Földön a magyar és földben a költő, dühödt markába rögöket szorít, melléről égre libbent föl a felhő, de tovább vívja forradalmait. A televény titokzatos honában izgat tovább, nem nyugszik, nem feled. Ezer holdon kiált és haragjában szeleket űz a Hortobágy felett. Szeleket, melyek úri passzióból a begyűjtött kis szénát szétszedik s a sülyedt falun fölkapják a hóból Dózsa népének zsuppfedeleit. Teste a földé. Földmívesé lelke, ezért koppan a kapa néhanap. Sírja három millió koldus telke, hol házat épit, vet majd és arat. Verse törvény és édes ritmusában kő hull s a kastély ablaka zörög, eke hasit barázdát uj húsában, mert virágzás, mert élet és örök. 70