Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

DUDÁS KÁLMÁN ÚJ SEREG ÉLÉN Őrlődtünk századosan ezen az iszonyatosan huzatos poszton törettünk zúzattunk áttételes erők közt századosan testvértelenül ezen az iszonyatosan huzatos poszton s ítéltettünk porbahulltan: megadással vihar multán kit köszöntöttél, bal igaztevő lett három felől is az lett az a győző és téged sírtunk romló végeinken elborult homlokkal, téged sírtunk babonás hiteddel támaszul csak téged zokogó aggályaink közt Ige itthon a méltóságos gőgben nem lehettél telt archetipikus tetszhalálban emberöltő s áfiumvész multán csák máték vesztén mindazáltal dacod és hited törvénye szerint talpraálltunk s haragvásod áldó átkozó tajtéka taraján most íme az új emberöltő fiataljai a színed előtt: zálog és várományos egyszerre ez a nemzedék s korántsem cinikus szörnyetegvigyor: vallhatom: terádütött, elszánásban is fajtádra ütött, féltve féltő gondja, daca, tettláza: hazányi, tied dühe is, tudatosan haragvón ahogy feszül különbet minden előbbinél különbül csinálni honfoglalók szép ellzeseredésü akarása ez a sereg, holnapunk igézettjei - tekints le rájuk érdemül hidegverejték igazgyöngyét kuruc mosolyoddal törüld le homlokunkról, hisz élükön jársz hatalmas előd, szent Ady Endre. 48